Chapter Text
A küldetés komplikáltnak bizonyult. Standard kiiktatási műveletnek kellett volna lennie, de a célpont ravasz és meglepően jól képzett volt, és rendelkezett egy kellemetlen segítővel. Egy rendkívül kellemetlen, repülő segítővel. Ki ez az ember?
Nem beszélve a zavaró körülményekről. A parancs egyértelmű volt: a célpont kiiktatása. De az Eszköz cselekvés helyett csak figyelt, mert a célpont hangja különös visszhangokat keltett a fejben, aminek hatására az Eszköz visszafogta az ütéseit, és derékvonal alá célzott.
Tétovázott. Beszélt. Harcba bocsátkozott a célponttal, holott a parancs (ölj), egyértelműen az ő ostoba képére vonatkozott.
A küldetés váratlanul újraindul. Eredeti parancs (ölj): felülírva. Új küldetés: védelmezd.
Korábban is előfordult már, hogy egy küldetést felülírtak. Van rá protokoll. Minden eligazítás tartalmazza a jelszót. Az ehhez a küldetéshez tartozó jelszó nem:
- a barátom vagy
- James Buchanan Barnes
- a végsőkig.
A küldetés ennek ellenére újraindul. Az átállás, más újraindításokkal ellentétben, nem megy simán. Az újraindítás fájdalmas: újabb mérföldkő a fájdalmak térképén.
Az újraindítás alatt eltelt holtidőben a célszemély lezuhan.
Az Eszköz figyeli, amint lángoló roncsokkal körülvéve aláhull. Az Eszközből ez szédülést vált ki: a széteső érzés akkor lép fel, ha túl sok idő telik el a krio óta és az elmében a küldetéshez nem kapcsolódó zavarok lépnek fel, ami megemelkedett pulzus- és légzésszámmal, illetve migrénnel jár együtt.
A szédülés sokáig tart, és az előbb még kiiktatandó célszemély kis híján eltűnik a látómezőből. Az Eszköz nem lesz képes megvédeni látótávolságon kívül. A küldetés kudarca: elfogadhatatlan.
– Чорт – mondja az Eszköz, és a mélybe veti magát.
A most már védelmezendő célszemély sajnálatos módon kificamította az Eszköz emberi vállát, ami körülményessé teszi a lemerülést/elfogást/úszást. A fémkar, illetve annak a váll és a gerinc mentén húzódó támasztó elemei miatt az Eszköz nem úszóképes. Szerencsére az Eszköz csontjaiba az agy és a gondolkodás zavaros és megbízhatatlan szintjénél jóval mélyebben beleivódott a taktikai flexibilitás.
A küldetés célja most már a célszemély védelme. Minden eligazításban szerepel az utasítás, hogy „tegyél meg mindent, ami a feladat teljesítéséhez szükséges”. Így az Eszköz lábkulcsba fogja a korábban még kiiktatandó célszemélyt valahol a csípőjénél, és a fémkar segítségével egyenletes tempóban partra úszik. A jelenleg védelmezendő célszemély az Eszközhöz hasonló, módosított fiziológiai tulajdonságokkal rendelkezik, ami valószínűtlenné teszi, hogy vízbe fulladjon… Eltekintve attól, hogy az Eszköz előzőleg hasba lőtte. És péppé verte az arcát.
– Пиздец.
Az Eszköz kivonszolja a célszemélyt a Potomacból, figyel, és felkészül az újraélesztés alkalmazására, bár a váll kificamodott, és a fémkarból dől a víz. A teljes száradásig 73,4%-os valószínűséggel zavar léphet fel a finommotoros készségekben, ami kockázatot jelent a küldetés szempontjából: sérülhet a célszemély szegycsontja/bordái/tüdeje. Az Eszköz előrehajol, és mereven bámul. A kudarc gondolatára a légzésszám a normálishoz képest 15%-kal megemelkedik. A fémkéz ökölbe szorul, majd elernyed.
De a célszemély lélegzik, és vizet köhög fel. Az Eszköz alapszintű elsősegély-nyújtási képességein túlmutató orvosi segítségre van szükség: lőtt seb a vállban, a golyó áthaladt; lőtt hasi seb, golyó in situ, valószínűsíthető a fejet ért trauma; súlyos, többszörös arccsonttörés – mindez leöblítve a lezuhant járművekből származó üzemanyaggal, hűtőfolyadékkal, égett műanyaggal és még ki tudja mivel szennyezett vízzel. A szennyezett víz jelenleg a férfi tüdejében is megtalálható. Azonnali orvosi beavatkozás nélkül a fertőzés és a tüdőgyulladás valószínűsége: 96%. A felülírt küldetés szirénaként üvölt az Eszköz fejében. A tüdőgyulladás kockázata magas. Kritikus állapot: feltétlenül kerülendő.
Semmirekellő bámészkodók ácsorognak a folyóparton, a roncsokat filmezik. Az Eszköz kiveszi a telefont egy betegesnek tűnő, béna kapucnis pulóvert viselő kölyök kezéből.
– Mi a fa… – kezdi a kölyök, aztán felpillant az Eszközre. Az Eszköz vonásai új formációba rendeződnek: a szemek összeszűkülnek, a száj vicsorog. A kölyök befogja a büdös pofáját.
Az Eszköz ismeri a 911-et. Korábbi akciók során már hasznát vette elterelésként. Erősen kétli, hogy a vonalban lévő civil tisztában van a földrajzi szélesség és hosszúság fogalmával, de így tudja a legegyszerűbben elmagyarázni, hogy „Steven Grant Rogers kapitány haslövéssel fekszik a folyóparton”, és így látja a legtöbb esélyt arra, hogy meg is találják. A civilek képtelenek normálisan navigálni.
– Siessenek – mondja az Eszköz.
Az új küldetés őrjöngve tombol az Eszköz mellkasában, a pulzus és légzés felgyorsul, a torok elszorul. A célszemély tüdejének megóvásához erősítésre van szükség.
– Az istenverte Amerika Kapitány az. Siessenek.
Mivel gyorsíthatná fel az orvosi segítség megérkezését? Alternatív terv: a fémkar 20%-ban száraz. Ha szükséges, képes lesz elvinni a célszemélyt a kórházig. A lelepleződés kockázata a védelem fontosságához képest másodlagos.
A telefon bendzsóhangon szólal meg – ettől a hangtól az Eszköz késztetést érez arra, hogy letépje, és a lehető legmesszebbre hajítsa a saját fülét. A képernyőn ez olvasható: „hé öreg, add vissza Tylernek a telefonját.” A közelben szirénázás hallatszik. A válaszadás prioritása: alacsony.
A nagydarab, elhízott mentős a folyóparton heverő sérült láttán elejti a hordágyat. Társa, egy alacsony nő, ráüt egyet a karjára, mire kölcsönösen szidalmazni kezdik egymást. A késlekedés hatására az Eszköz az egyik lábáról a másikra áll. Mivel látja, hogy a célszemély mellkasa emelkedik és süllyed, visszafogja magát. A mentősök óvatosan a hordágyra gördítik a férfit, és beemelik a mentőbe. A nagydarab morgással kíséri a műveletet, amit a kicsi merő morcos makacsságból képes csak kivitelezni. A sebességük az Eszköz szerint körülbelül a fele a kívánatosnak.
Amint a mentő elindul, az Eszköz egy fának feszíti az emberi vállat, és a helyére rakja: a műveletet fájdalmas villanás kíséri, az a fajta, amelynek hatására képek jelennek meg az agyban (tűk, erős fény, gumiíz). Ezt megkönnyebbülés, és az ízület mozgathatóságának javulása követi. Kevesebb, mint húsz óra a teljes gyógyulásig.
Erőforrások átcsoportosítása:
- ruházat
- készpénz
- a célszemély tartózkodási helyének újbóli azonosítása.
A G sugárúti védett ház romokban. A bank, ahol a szék és a fagyasztótartály található, nem alternatíva. Az Eszköz lefagyasztva nem képes megvédeni a célszemélyt.
Az alapvető dolgok beszerzését megkönnyíti az amerikaiak döbbenetesen pazarló életmódja: élelem és ruha mindenütt rendelkezésre áll, csak el kell venni. A bakancsát megtartja, és kevesebb, mint harminc perc leforgása alatt nadrágot, inget és dzsekit is talál. A fegyvereket és a taktikai felszerelést biztonságba helyezi a folyóhoz közeli parkban az egyik fán; a civilek között a kések is elegendők. A telefon még háromszor szólal meg bendzsóhangon, követelve, hogy juttassa vissza Tylernek. Az Eszköz visszaír: „kapd be, seggfej.”
Az Eszköz tudatos szinten nincs tisztában a kifejezés jelentésével. A válasz ”haver, ez durva”, kielégítő. Érzi, hogy a fej bólint, és az ajkak összepréselődnek. Tényleg durva. Az üzenet átadása sikeres.
Az Eszköz elindul abba az irányba, amerre a mentőautó távozott. A környéken eluralkodott általános káoszban más szirénák hangját követve eljut a George Washington Egyetemi Kórházig. A véres arc és kéz megfelelő álcát biztosít a számára, mozgásképessége azonban hátrasorolja a prioritási listán.
A repülő fickó egy második emeleti falmélyedésben ül egy sötét hajú nő társaságában. Hamarosan egy idegesítő vörös is befut. Az Eszköz leül egy kék műanyag székbe a falmélyedéstől távolabb. A baseballsapka és a haj rejtekéből szemügyre veszi a vöröshajút. Nem tudja honnan, de tudja, hogy veszélyes. Úgy fordítja a széket, hogy kiessen a nő látóteréből. Alvást szimulál, de közben igyekszik nem halottnak tűnni.
Hosszú idő után egy orvos lép oda a várakozókhoz. Szavaira a társaság tagjaiban felenged a feszültség, arcukat megkönnyebbülten a kezükbe temetik, amit az Eszköz úgy értelmez, hogy a veszély elmúlt. A teste mintha zuhanna, pedig továbbra is egyhelyben ül. Hirtelen minden levegő kiáramlik a tüdejéből. Nyomást fejt ki a hasára: a tünetek belső vérzésre utalnak. A szövetek benyomhatók, rugalmasak. Megfigyelés, utasítja önmagát. Ha elvérzik belülről, az hatással lehet a küldetésre.
Az orvos elhalad mellette. Előhúzza a telefont. Immár tizenhét üzenet érkezett Dale-től, hogy adja vissza a telefont Tylernek. Az Eszköz megjegyzi magában, hogy számításokat kell végeznie egy kiegészítő küldetés kivitelezhetőségét illetően, melynek keretében felkeresi Tylert, és lenyeleti vele a telefonját. Lehetőleg egy darabban.
Az Eszköz a telefon keresőfunkcióját használva utánanéz dr. Chitra Ghambire-nek. Szakvizsgázott sebész, tizenöt év szakmai tapasztalattal. Sem panasz, sem orvosi műhiba vádja nem merült fel ellene. Az évfolyamán a John Hopkinsban benne volt a legjobb tízben. A ratemydoctor.com-on kiváló értékeléseket kapott. Elfogadható. A műtét négy órán át tartott. Az altatás eltart további másfél, esetleg két óráig. Ennyi ideje van, mielőtt Steven Grant Rogerst, az Amerikai Hadsereg kapitányát áthelyezik az őrzőből a kórterembe.
Az Eszköz bejárja a kórház folyosóit utánpótlásért: kenőcs, kötszer és egy fóliával lezárt pohár kerül a birtokába, amely azt állítja magáról, hogy ’csokoládépuding’. A geriátriai osztályon, Mildred Greene szobájában megtisztítja az arcát, és bekötözi az apró vágásokat a jobb karján és a kezén. Az öregasszony eközben az ágyában hortyog. Az Eszköz megeszi a csokoládépudingot, és érzi, hogy az agya bukfencet vet. A poharat a falhoz vágja. Megjegyzés: a puding kerülendő. Elvonja a figyelmet a küldetésről.
Az Eszköz megkeresi a kijáratot a tetőre, és behúzódik egy sötét sarokba, a lehető legtávolabb a heliporttól. A telefon szerint (hat új üzenet és öt nem fogadott hívás) a helyi idő 00:32.
– Alvásbeállítás: két óra – mondja önmagának.
02:43-kor az Eszköz visszatér a még mindig zsúfolt sürgősségi osztályra. A válla már nem fáj, és már a pislogás sem kelt benne olyan érzést, mintha csiszolópapírral dörzsölnék a szemét. A kórház folyosóin a személyzet 36,9%-a pohárral a kezében közlekedik, ezek zöme fehér alapon barna sávval díszített.
Egy magas, sötét bőrű nő leteszi a poharát, hogy átlapozzon egy aktát. Az Eszköz, amikor elhalad mellette, magához veszi a poharat. Váratlanul éri a nyelvét égető forró folyadék. A bal keze halk zümmögés kíséretében ökölbe szorul. Aztán édeset-zsírosat-sűrűt érez a szájában, a szeme kissé keresztbe áll és megtántorodik. Nem csoda, hogy a civilek ilyen zavartan viselkednek, ha állandóan pudingot és forró italokat fogyasztanak.
– A szart is kiverem abból, aki megpróbálja elvenni tőlem – gondolja magában.
A félreértések elkerülése végett megvizsgálja a poharat. Van rajta egy ’Starbucks’ felirat, valamint egy kép, amelyen egy mosolygó nőt épp felfal egy fejlábú. Még szorosabban megmarkolja, és továbbindul.
Még csak be sem kell törnie sehova: az italát kortyolgatva (a rajta lévő kód szerint tripla eszpresszó, két FCS EH) épp felfelé tart a második emeletre, amikor meghallja, hogy egy nővér azt mondja a másiknak:
– Láttam az őrzőben, mielőtt felvitték a negyedikre. Tuti, hogy ő az. Senki más nem lenne ennyire aranyos egy ilyen komoly műtét után.
Az Eszköz a biztonsági előírások ilyen szintű áthágása hallatán nagyot néz, aztán elindul a lépcsőn felfelé. Gyorsabban felér, mint a lift.
Senkinek sem jutott eszébe, hogy őröket állítson Steven Grant Rogers kapitány ajtaja elé. Az Eszköz a fogát csikorgatja. Már világos, miért íródott felül a küldetés. Úgy tűnik, rajta kívül a kutyát sem érdekli a fickó biztonsága.
Besurran a szobába. A monitorok elfogadható pulzus, vérnyomás és oxigénszaturáció értékeket mutatnak. Az oxigéntartályt teletöltötték éjszakára.
A teste furcsán reagál az italra (lesz, ami lesz, kell még ebből, gondolja) – sóhajt egyet, aztán tudatosan az ágyban fekvő férfira irányítja a tekintetét. Meg kell vizsgálnia a célszemélyt: ez okvetlenül szükséges a küldetés sikeréhez.
Rogers arcszíne jó, a lábát alaposan betakarták. Bár jobb lenne még egy takaró. Az Eszköz 11 fokkal feljebb állítja az ágy fejrészét a tüdőgyulladás hatékonyabb megelőzése érdekében.
Rogers megmozdul az ágyban, mire kiesik az orrkanülje.
– Ne szórakozz velem – suttogja az Eszköz.
Óvatosan visszadugja a kanült Rogers röhejesen nagy orrába, ami egy röhejesen nagy fej közepén trónol, és visszacsavarja a csövet a helyére Steve elfogadható méretű füle felett. Steve álmában a homlokát ráncolja, és a fejét az Eszköz keze felé fordítja.
Úgy tűnik, a homlokráncolás elkerülése a védelmi misszió részét képezi, mert az Eszköz mellkasában tanyázó küldetésirányítás a szívverésével együtt dübörög fel.
Jobb hüvelykujját óvatosan a Steve homlokán keletkezett ráncra helyezi. Rogers felsóhajt álmában, visszadől a párnára, és a ránc kisimul.
A folyosóról hangok közelednek: az egyik ismeretlen, a másik a repülő fickóé. Az Eszköz szellemként surran ki az ablakon, le az utcára.
Egy blokkal odébb van egy fejlábú által felfalt hölgyes cégér. A helyi idő 04:13, de az üzlet nyitva van. Az Eszköz kissé hátradőlve a lopott pénzt számolgatja a zsebében, miközben megfejti az elkorcsosult olasz kódjukat. Magabiztosan rendel.
– Mekkora adag legyen?
– Nagy.
Az így elkészült ital a táblázat szerint elegendő kalóriát tartalmaz ahhoz, hogy két órát töltsön aktívan ütközetben, hat órát gyalogoljon nehéz terepen, vagy tíz órát üljön a kórházzal átellenes épületben és figyelje, amint Rogers alszik. A pohár nagyon nagy, és az egész arca felfele görbül, ahogy meglátja. A pultos arca ugyanígy reagál. „Mosoly” gondolja az Eszköz.
– Váljék egészségedre – mondja a lány.
– Köszönöm, hölgyem.
Vannak szavak, amiket a szája ismer, nem az agya. De ezt a parancsot könnyű végrehajtani: ül a meleg szobában a kis asztalnál, ahonnan szemmel tarthat minden kijáratot, és issza az italt, ami a kód szerint egy tripla mokka dupla fehércsokis öntettel és extra tejhabbal.
A szája felfelé görbül és a hang, ami kiszökik rajta, gyanúsan hasonlít egy kuncogásra. A szívverése felgyorsul. A második adag után a szemei kigúvadnak az üregükből, és erős késztetést érez, hogy rendeljen egy harmadikat, illetve, hogy nagyon gyors ütemű terepfelderítésre induljon a kórház körül. Miután megtett 0, 8 mérföldet a külső felderítési zónában, a telefon már olyan makacsul csörög, hogy felveszi. Az üzeneteket jelző bendzsóval ellentétben a csengőhang az Eszköz véleménye szerint valamilyen zene lehet, vagy egy fiatal férfi kasztrálás közben, esetleg egy dühös macska.
– Ki az?
– Mégis ki lenne? Tyler vagyok, és nálad van a kibaszott telefonom. Te ki vagy?
– Eszköz.
Tyler felröhög. Az Eszköz álmodozva képzeli maga elé a jelenetet, melynek során Tyler pár bátorító tökönrúgás hatására megeszi a telefonját.
– Esz… Mi a fasz? Na ne szórakozz velem! Tudod, mi vagy te? Egy seggfej, aki nem adja vissza a telefonomat!
Az Eszköz számára újdonság, hogy a neve gúny tárgyává válhat. 62% a valószínűsége, hogy ez gondot fog okozni a küldetés végrehajtása során.
– Ne már, haver! Rajta van az összes Coachellás képem. Légyszi. Nem akarom hívni a zsarukat.
Az Eszköz leteszi. Belép a fotótárba, ahol 126 képet talál ugyanazon fiatalok egy csoportjáról. Mind ügyetlenül összetákolt sziú harci díszeket viselnek a hajukban, amelyek láthatólag házipulyka és különféle díszmadarak tollából állnak. A fiatalok egyike sem használ hatékony fényvédőt, és extrém dehidratáltságtól valamint hőgutától is szenvednek, már ha jól értelmezi az arckifejezésüket, mert az összesnek kilóg a nyelve.
Nagyon hülyén néznek ki. Ha lenne egy csepp eszük, akkor még fizetnének is neki, hogy dobja a telefont a Potomacba, vagy a kórház hulladékmegsemmisítőjébe.
Mégis. Tudja, mi a különbség az Eszköz és a seggfej között és érti a problémát. Ehhez a küldetéshez álnévre lesz szüksége.
Az első név, amit az agya fél másodpercre fontolóra vesz, a ’Steve Rogers’, de ez nem egy dublőrakció. A ’Tyler’ és a ’Dale’ töketlen nevek, tipikus töketlen alakoknak valók.
Rogers kapitány Buckynak szólította. Seggfej-potenciál: 58%. De az egyik nem-jelszó egy név volt. Neki nem jelentett semmit, de a Barnes megfelelő civil név lehet a számára. Legalábbis reméli.
Terepfelderítés kész, az… Barnes elemel egy új baseballsapkát egy utcai állványról, és visszatér a kórházba. Végre őrök állnak Rogers ajtaja előtt. Egyenletes tempóban sétál végig a folyosón, összevont szemöldökkel méregetve a szobaszámokat, mintha eltévedt volna. Rogers szobájában a monitorok pittyegésébe halk zene keveredik. Amint befordul a sarkon, utánanéz az ajtót őrző két tiszt azonosító számának: egy régóta szolgáló kitüntetett veterán, és egy kezdő, aki két afganisztáni turnus után kitüntetéssel szerelt le a Tengerészgyalogságtól. Elfogadható. Egyelőre.
Tovább lézeng a folyosón. Még mindig elég sokan vannak, hogy ne keltsen feltűnést. A poharával int és bólint annak a pár embernek, akik veszik a fáradságot, hogy a szemébe nézzenek. 08:19-kor megjelenik a repülő fickó. Halkan beszél a telefonjába, ami valószínűleg nem bendzsóhanggal jelzi, ha üzenete érkezik.
– Igen, még ki van ütve – mondja. – Hazamegyek, lezuhanyozok, és dél körül visszajövök. A doki azt mondta, hogy délutánra felébred.
Itt az idő. Amikor a repülő fickó távozik, az őrök rámosolyognak, bólintanak, aztán tovább fürkészik a folyosót. Egy nővér lép be Rogers szobájába, és 11,6 perc múlva elhagyja azt.
Az Esz… Barnes. Barnes bemegy az egyik lejjebb nyíló kórterembe, kimászik az ablakon, majd rákként oldalazva elindul az épület falán. A rák egy furcsa választás, gondolja, miközben az ujjait belemélyeszti a beton repedéseibe. Bízik benne, hogy a civilek nem néznek fel.
Az ablakok átkozottul sok kellemetlenséget képesek okozni manapság. Kevés nyitható közülük. Az emberek tartályokban élnek, mint a halak. Az Esz… Barnes tisztán emlékszik a tegnapi napra és a tegnapelőttire, de arról fogalma sincs, miért van ilyen lesújtó véleménye az ablakokról. Rogerst a kórház egyik régebbi szárnyában helyezték el, ami gondatlanságnak bizonyul. Barnes jobb karja simán elbánik a régi zárral.
Rogers jobban fest a reggeli napfényben, a színe közelebb áll a szokásos rózsás árnyalathoz. Barnes szeme összeszűkül a gondolatra, hogy Rogersnek ennyire rózsaszínnek kell lennie, de a védelmi küldetéshez tartozó eligazítás, amire nem emlékszik, azzal az információval látja el, hogy Rogers megszokott arcszíne a rózsaszín, kivéve, ha mérges, nevet, vagy zavarban van, mert akkor piros.
Tehát a rózsaszín megteszi. A monitorok most is elfogadható értékeket mutatnak, az orrkanült kivették. Barnes ellenőrzi az infúzióállványt: sóoldat, Percocet, antibiotikumok.
Az ágy fejét megint lejjebb engedték, és Rogers lerúgta a takaróját. Barnes felsóhajt. Beállítja az ágyat, és megigazítja a takarót.
Steve fordul egyet, és egy laza mozdulattal újra lerúgja magáról.
A felülírt küldetés együtt jár azzal az erős megérzéssel, hogy ezt az embert megvédeni hosszú és rohadtul macerás feladat lesz.