Chapter Text
Daddy by Chaos Dragon
– Rendben, édesem, viselkedj úgy Agyarfej bácsival, mintha én volnék!
Leraktam Beccát a Kárhozottak Cirkuszának hátsó bejáratánál. Nem pont az a hely, amit normális esetben egy gyerek számára javasolnék, de Becca és Jeane-Claude egészen egymásra találtak. Hacsak Edward nem volt a városban, Becca a legtöbb éjszakát a Cirkuszban töltötte, amíg én dolgoztam. Mikor szabad volt az éjszakám, hazajött velem. Ha Edward a városban volt, vagy vele ment, vagy mindketten a házamban maradtak.
Furcsa, de igaz.
Rózsaszín ruhácskát viselt, és Cherry jóvoltából fel volt copfozva a haja. Nem csak, hogy egy hatéves élt nálam félig-meddig, de a párducok is nálam maradtak. Nem maradt több üres szobám, Cherry, Zane és Nathanielé lett az egyik, Becca is kapott egyet, amit Edwarddal osztott meg, és volt még az enyém. De még mindig ott volt a pince, mióta kényelmes hellyé alakítottam, ha mégis szükségem lenne egyre.
– Oké, Mami – mondta egy angyal hangján.
Próbáltam nem megborzongani, ahogy ezt mondta. Nem voltam az anyukája, de mivel Donnát, az igazi anyját, három hónappal ezelőtt a szeme láttára lőtték le, mentsvárként engem hívott úgy. A terapeutája azt mondta, hogy ez normális, és majd elmúlik. Majd hozzátette a pasas, hogy az is lehet, hogy megmarad.
Becca megölelt, és én viszonoztam. Rendszerint nem vagyok az az ölelkezős fajta, de Beccával ez természetesen jön. És azt mondani, hogy „Szeretlek”, mikor ezt suttogja nekem, szintén ugyanolyan természetes. Szerettem a kölyköt, lehetetlen lenne nem tenni. Mindenki szerette, még Edward is.
Jason felkapta, és bevitte, én pedig hazamentem. Besétáltam a lakásba, és ledobtam a cuccaimat az ajtó melletti asztalkára, azzal a határozott szándékkal, hogy szundítok egyet az éjszakai első zombikeltésem előtt. De nem akart összejönni a dolog. Edward a nappalimban ücsörgött egy sörrel a kezében, valamint számos üres üveggel a nappali asztalán.
Edward nem iszik. Valami baj van! Az első dolog, ami az eszembe jutott, hogy Van Cleef ránk talált, és pokoli lesz megfizetni neki, de Edward abban a másodpercben már rázta fejét, ahogy a kérdés elhagyta a számat.
– Akkor mi a pokol folyik itt? – kérdeztem.
Rám nézett, és ez egyszer a tekintete nem volt hideg és távolságtartó. – Becca – monda.
Pokolba! Valami történt vele, miután a Cirkuszban hagytam! De az lehetetlen volt. A Kárhozottak Cirkusza volt a Város Mesterének, Jean-Claude-nak a nappali pihenőhelye, és a legbiztonságosabb, legjobban őrzött hely St. Louisban… vagy nem?
De igen. Edward csak a fejét rázta erre a kérdésre is. Oké, rendben, Edward megtarthatja a kis titkát! De nem az én házamban. – Rendben Edward, Gyerünk, hord el a részeg segged a házamból, amíg úgy nem érzed, hogy elmondod, hogy mi folyik itt! – mutattam az ajtóra.
Rám nézett, zavartan, és éreztem a késztetést, hogy emlékeztessem rá, mi történik, mikor az emberek titkolóznak.
– Emlékszel még, mi történt Santa Fében, Edward? Többször is meghaltam. És Olaf még mindig odakint van. Mindez azért, mert te megtartod magadnak az átkozott kis titkaidat! – Igazán dühös voltam, ahogy eszembe jutott ez az egész. Aztán elsápadtam. – Olaf nincs St. Louisban, ugye?
Edward ismét megrázta a fejét, és ivott egy kortyot a söréből.
– És honnan a pokolból van az? Én nem tartok itthon alkoholt.
– Én vettem.
– Miért?
– Becca a lányom – mondta lassan. Nem azért mert részeg volt, hanem mert nem tudta elhinni.
– Ő nem a te lányod, Edward – mondtam. A hangom semleges volt, de egészen összezavarodtam.
Edward felnézett rám, és a szemei a csodálkozástól nagyra nyíltak. – De igen, az.
Mi a pokolról beszél? Drogok! Ez az, igen! Edward szed valamit. – Szerintem azt mondtad, hogy két éve találkoztál Donnával. – Ezt mondta, ami azt jelenti, hogy Edward nem lehet Becca apja.
– Nem úgy, Anita – és a hangja egészen halk volt. – Most jöttem a bíróságról. A bíró igent mondott.
– Igent, mire? – Tudom, hogy a hangomban minden zavarodottság hallatszott, amit éreztem.
– Az adoptációra. Adoptáltam Beccát. – Húzzátok fel a korcsolyát fiúk, lányok! A pokol befagyott! Nem szórakozott velem, Edward jelenleg épp megbízott bennem!
Szent szar! Hirtelen szükségét éreztem egy sörnek. Ez nem azt jelenti, hogy kapok egyet. Az utolsó sör Edward kezében volt. Francba! Leültem Edward mellé, és kikaptam az üveget a kezéből, majd egy jó nagyot kortyoltam belőle. Az ízétől rendesen elfintorodtam. Sosem voltam egy nagy ivó.
Francba! Mit tettél, Edward? Mit tettél?