Chapter Text
Idő: 1956 október 23 után kicsivel)
Véres minden. Egy fiatal nő a Dunaparton sír. Egy férfi közelebb megy hozzá.
L: Magyarország! Magyarország!!!
M: Lengyelország?
L: Mi történt? Ki tette ezt veled?
M: A Szovjet Unió...
L: Megölöm őket!!!
M: Nyugodj meg, ezzel nem érsz el semmit.
L: Aggódom érted.
M:Köszönöm, de tudom, hogy te is eléggé rossz helyzetben vagy...
L: Megoldjuk, együtt.
M: Nem sikerülhet...
L: Ó ugyan, te vagy a legerősebb lány, akit valaha ismertem!
M: Köszönöm, nagyon kedves vagy.
L: Csak veled...
M: De miért?
L: Mert szeretlek Erzsébet.
M: Én is téged.
Ekkor a vértengerben, a sötétség közepette egy csók csattant el a két ország között.
O: Jelizaveta!-kiálltott valaki a csendbe.
L: (magából kikelve, üvöltve) A kurva életbe! Takarodj el, hülye ruszki!!!
O: (Lengyelországot nem veszi figyelembe) Égen földön kerestelek, Vengrija.
M: (Lengyelországhoz) Jobb ha ebből kimaradsz. (Oroszországhoz) Mit szeretnél?
O: Futólépésben indulj meg a ház felé. Ha 5 percen belül nem vagy ott, akkor (Lengyelországra mutat) a barátod egy kicsit véresebb lesz, mint most.
M: (a fogai között) hülye fasz (hangosan) Nem akarok több vért. (Elindul)
L: Magyarország, Magyarország várj. Nem mész sehova, elviselem a fájdalmat.
M: Ne akarjatok felettem rendelkezni! Minden szláv ilyen barom?!? A béke érdekében most hazamegyek... (halkan) Bocsánat Lengyelország!
O: Helyes.
L: Magyarország...