Work Text:
Chapter 1
A földre pottyant
Erósz, Cupido és Ámor. Ezernyi névvel illették már és még annál is több külsővel ábrázolták a szerelem istenét. A halandók remek művészei előszeretettel festették le pufók csecsemőként vagy a szobrászok faragták ücsörgő szárnyas szobrocskát a nevében a templomon freskó mellé. Húsos ujjacskái között nyilat tartott, s a felhők mögött bújva célzott vele a halandó emberekre.
Ez a Cupido most itt állt Brighton Állatorvostudományi egyeteme előtt és egy cseppet sem hasonlított a fentebb leírt festett elhízott, pirospozsgás angyalkákra. Ez a Cupido magas volt, lehetetlenül sápadt bőrrel és még világosabb kócos fehér tincsekkel. Zilált frufruja alól búzakék szempár cikázott végig az egyetem kijáratán sétáló diákok arcán.
Karjait keresztbe fonva dőlt neki az egyetlen árnyékot nyújtó fa törzséhez és várakozott. Látszólag nem volt ínyére, hogy itt kellett lennie, és erről mind tekintete, mind pedig hosszú mély sóhajai is árulkodtak.
De hogyan is került pont Brightonba Ámor a szerelem istene? Keodjuk is rögtön az elejéről. Már az általános iskolai művészettörténelem tankönyvek elejéről is tanulhattunk róla, hogy kicsoda is ő valójában. 'A mítosz szerint ő a legifjabb és legszebb isten, akinek fegyvere egy kis kézi íj. Akit az ebből kilőtt vesszők eltalálnak, az nem fizikailag sebesül meg, hanem menten szerelembe esik.' írja a wikipédia, és ezt olvasván főszereplő istenségünk csak mereven grimaszolna.
Cupido, a könnyelmű isten, meggondolatlanul szórta szét a világban a szerelem nyilait. Szórakozását lelte a halandók szenvedésében, és mindig a legváratlanabb időpontban, és helyszínen lőtte szíven gyanútlan áldozatát. Mindezt csupán mert hatalmában állt, és mert megtehette. Nem törődve a következményekkel az arrogáns isten garázdálkodott az emberek érzéseivel és gúnyt űzött belőlük, sokszor halálosat.
Ezeket az értékes nyilakat azonban nem lehetett csak úgy büntetlenül eltékozolni, és elérkezett a jól megérdemelt retorzió ideje. Zeusz a földre küldte Cupidót, hogy vezekeljen, és érezze át tetteinek súlyát, ne csak szórja a nyilait boldog-boldogtalanra... Inkább az utóbbira. A rá rótt büntetés pedig: a fegyvere és nyilai nélkül kellett részt vennie, és közreműködnie egy tiszta lélek szerelembe esésében.
A dolog nehezítése ott kezdődött, hogy Zeusz már ki is válaszozta a megfelelő személyt eme nemes feladatra: a 25 éves Oliver Aberforthot, aki történetesen pont Brighton Állatorvostudományi egyetemére járt. Azonban itt még mindig nem volt vége a megszorításoknak. Ha istenünk egy bizonyos időintervallumon belül nem teljesíti a feladatát, akkor lent marad a halandók között, és ugy kell tovább élnie maradék életét mint az emberek. Micsoda csapás volna ez szegény éginek. Az egy év földi letöltendője mellé azért minimális isteni erőt és eszközt azért használhatott, de ezeket is csak szigorúan megválogatva, az íjáról pedig végképp le is mondhatott.