Chapter Text
Éppen a képregénybolt polcai közül keresgéltem a legújabb Igazság Ligája kötetet, mikor nem mással találtam szemben magamat, mint a híres Michael Aftonnal. Nem volt különösebb véleményem róla, ismerem egy ideje, egy évfolyamba járunk. Teljesen más társaságba illünk, soha nem volt okunk beszélgetni. Szóval így, egy teremben találkozni vele eléggé meglepő volt. Mikor ő is megtalálta szemeimet kisebb mosollyal közelített meg:
-Hallod, nem tudod merre vannak a vintage képregények?- kicsit meglepett voltam még mindig Michael számomra eddig titkos passiója miatt
-Persze, megmutatom- mosolyogtam vissza rá
A bolt másik végébe vettük az irányunkat. A nézelődés közben kénytelen voltam feltenni a kérdést:
-Mióta olvasol képregényeket? Nem egyébért, csak nem tudtam erről...
-Ó már ici-pici korom óta a Garfield rovatait keresgéltem az újságban, ezzel nőttem fel... Csak nem igazán volt, kivel ezt megosszam- kicsit abbahagyta gondolatai kibontakozását és szavakat keresett mondanivalójáhóz -tudod, az én társaságom nem feltétlen ilyen témákban jártas...
Egy megértő mosollyal fogadtam szavait...
Nem is volt kérdés, eléggé közeli kapcsolatba kerültünk, nap mint nap integettünk egymásnak a folyóson ettől kezdve...
-Nyugodtan gyere be- mondogatta Mrs. Afton -nem tudod elképzelni Mike mennyire várta már, hogy együtt töltsétek a hétvégét- olyan kedves mosolya volt, elolvadtam már attól, hogy rám nézett
-Öröm ezt hallani Mrs...- megköszörülte a torkát engem megszakítva, hogy hanyagoljam a magázást - Christine.
Az előszoba sarkában Mike állt egy eléggé semleges kifejezéssel. Ahogy leszerencsétlenkedtem a cipőmet megközelítettem őt, valami köszöntőt várva. Ő mozdulatlanul volt nekidölve az ajtókeretnek, épp hogy egy sunyi mosoly nem jött az arcára
-Szia- szólalt meg végül halkan -gyerünk fel a szobámba, mielőtt a purdék meghallják, hogy itt vagy.
Mike nagyon nem szerette, ha a kishugával vagy öccsével töltöttem az időt helyette, így tiszteletben tartottam akaratát.
A szobája lassan kezdett ismerőssé válni, többször voltam már itt, ám ez az első alkalom, hogy nála is alszom. Ledobtam a hátizsákom az írósztala mellé és beleugrottam kényelmes ágyába, a tollúval tömöt párnába túrva a fejemet. Érződött rajta Mike testének illata, mi nagyon otthonossá tette az egész helyzetet. Kevés olyan barátom volt, kiben ennyire megbíztam, mint benne.
Mike a babzsákján foglalt helyet, nézve ahogy élvezkedem az ő alvóhelyében
-Látom érdekeltebb vagy az ágyamban, mint bennem- gúnyolódott Mike
-A szüleidet okolom, amiért ilyen kényelmes matraccal áldottak meg
Sokat nevetgéltünk még olyan jó másfél órát, mire kezdett esteledni, azaz Mike apja közeledett haza. Sajnos nem volt a legjobb kapcsolata az apjával, ezért mindig szorongó érzés kerülgette, mikor hallotta az apja furgonját beállni a garázsba, ám erre még nem került sor.
-Ugyan már, te is tudod, hogy minden lány oda és vissza van érted- magyaráztam Mikenak, ki néhány osztálytársa viselkedését vonta kérdőre.
-Rendben lehet, hogy bejövök nekik, de ez nem ad nekik okot erre...- ilyenkor már mind a ketten az ágyban kuksoltunk, szemben, törökülésben ülve.
-Tényleg, szerintem ezt nem is kérdeztem- kezdtem el töprengeni -valaha is volt barátnőd?
Mike kicsit elvörösödött a kérdést hallva. Ritkán látom ilyennek, általában elvan a szociális képével és kettőnk között is csak annyit mutat ki, amennyit a helyzet kötelez.
-Nem... -igazán meglepődtem a válaszon, be kellett valljam, nem igazán egy szoknyavadász, de legalább egy alsóban lezajlott párkapcsolatot el tudtam volna neki képzelni
-Nem is csókolóztál?- raktam fal gyorsan egy újabb kérdést. Mégtöbb vér szokott az arcába, olyan cuki volt így szégyellősen. Úgy éreztem, hogy egy olyan oldalát látom Mikenak, amihez csak én férhetek hozzá. Ő a kérdésemre válaszolva csak rázta a fejét.
Én nem tudom, ha a szimpla kiváncsiság, vágy vagy a baráti szeretet hajtott engem, de kicsit fölemelkedve közelebb kúsztam hozzá, míg lábaink összértek, és testünk alig volt 10 centire egymástól. Egy kicsit megközelítettem arcát, épp annyira, hogy ne legyen túl szeduktív és ezt suttogtam a levegőbe:
-S mi lenne, ha ezen változtatnánk?- éreztem, ahogy Mike testhőmérséklete megnő és pánikolva kissé hátrahúzódott.
-Te tényleg megtennéd?- a szemei csillogtak, látszott szinte benne az adrenalin.
Én kisebb bologatással válaszoltam és lassan megfogtam az arcát a jobb kezemmel. A hüvelykujjammal kisebb simításokat tettem meg, mint végig tartottam a szemkontaktust. Megközelítve ajkait egy pillanatra megálltam és megint szeméibe néztem
-Mehet?- éreztem kezemben ahogy kisebb mosoly keletkezik az arcán, mielőtt cupp, az ajkait enyémre helyezte. Puha érintésekkel fogadtam be, néha megtörve a csókot és egy kicsivel különböző helyen helyeztem vissza számat. Fél perc mulva elhúzódtam és kinyitottam a szemem, az arcát elemezve. A bal kezemmel elkezdtem a nyakát simogatni, ő meg teljesen beleolvadt az érintésembe -Jajj hogy egyelek meg- mondtam, kicsit imitálva egy anyuka hangját, mire ő elkezdett mosolyogni.
Kiváncsi voltam, meddig tudtam elmenni Mikekal, nem is tudtam miért volt ilyen nyitott ezekre a gesztusokra