Chapter Text
A narrátor
A fantom története már több formában is le volt írva, legyen az könyv, amit azóta klasszikusnak emlegetnek, egy film, ami milliók szívét hódította meg, vagy akár egy angol sir dalai által megszólított mese, ami azóta is hírhedt a leszakadó csillárjairól. Ha nem is ilyen formában, de a fantom valóban létezett, csak nem épp a Párizsi Operáhazban a XIX. század végén, és soha se szerett bele egy Christine Daae nevű amatőr színésznőbe.
Az ötvenes évek idejében a Pesten működő Fővárosi Operett Színház a reneszánszát élte. Az államosítás nem csak a műsort változtatta meg, de még maga az operett értelmét is. Számomra is a legemlékezetesebb a Szinetár Miklós álltal rendezett Csárdáskirálynő volt. Soha nem felejtem el, milyen volt végigmenni a színház csarnokán, ahogy egyre jobban szorongattam a frissen nyomtatott szórólapot, min szép, ékes betűkkel szerepel a "Honthy H. szereplésével" felirat. Az örök primadonnát nem tudták kiemelés néllül hagyni, akkor is ha nem címszerepet kapott... Bár ki is gondolta volna, hogy aznap este nem hogy ő, de még a primadonnának beosztott Németh Marika se lesz főszereplő.
Ekkor még nem hittem a fantomban. Sőt, nem is tudott róla senki se, aki csak nézőként jött el a színházba. A Leroux-felé fantom fogalma meg egyáltalán nem volt népszerű a színházkedvelők körében, méghozzá merem állítani, hogy sokunk az este előtt még nem is hallott róla.
Mégis, az este végére százak suttogták egymás fülébe, hogy "a fantom volt az". Senki se tudta mit jelent ez, viszont egy kollektív megegyezés szerint, mindenki tartózkodva óvta magát ettől a lénytől. Ez volt a legrosszabb benne: senki se tudta ki is a fantom.
Majd évekkel később előszedték a régi legendákat "Ferenc József szelleme áll bosszút" vagy akár az eredeti sanzonett akarta megnézni csupán a saját magáról szóló előadást. A mai napig a kedvencem a "Kámán Imre lelke teszi tönkre Békeffi és Keller Csárdáskirálynő feldolgozását" újságcikk, az unokáimnak mindenképpen ezt a verziót fogom elmesélni.
Utolsó emlékem az estéről egy derekamra csúszó kéz érzése volt. Nem volt rajtam semmi feltűnő, krémszínű kalap és kabát, szóval az első reakcióm az volt, biztos egy úr összekevert az asszonyával... Viszont ahogy a kéz irányába fordultam, egy szempillanás alatt minden érzékem haszontalannak tűnt. Egyetlen képre emlékszem, beesett szemek merednek a testemre, miközben én próbálom kiegyenlíteni lélegzetemet. A szívem egyre hevesebben dobogott, közben a hátam mögött megint meghallottam kettő nő pusmogását "biztos a fantom volt".