Work Text:
Akkoriban a legjobb megoldásnak tűnt, hogy elhúzzon a picsába Soul Societyből, ahogy eloszlott a por, de Bazz nyugodtan kijelentheti, hogy az Élők Világa kurvára nem sokkal jobb.
Először is, a reishi gyűjtési képessége szart se ér itt. Hacsak nem a vadon közepén van, olyan kevés van körülötte, hogy az fizikailag fáj, és Bazz már túlságosan hozzászokott Soul Society és Hueco Mundo reishi-sűrű légköréhez. Ehhez képest az Élők Világa egy kopár pusztaság, és fogalma sincs, hogyan tudott itt valaha is élni bármelyik Quincy.
Nem mintha sok hasznuk lett volna belőle, feltételezi.
Másrészt az emberek buták. Hát... A szellemileg vak emberek buták, mivel Bazz technikailag ember. Bár nehéz magát közéjük sorolni; London tele van olyan emberekkel, akik az őrület legnyilvánvalóbb darabjai mellett is elsétálnak anélkül, hogy észrevennék a létezésüket, és Bazznek fáj a feje attól, hogy ne próbáljon meg nem reagálni.
Egy nyögéssel az ajtaja mellett a földre ejti a bevásárlószatyrot, a zsebében kotorászik a kulcsért, és Jugramot káromolja az orra alatt. Nem mintha az egyik karja elvesztése megállította volna, de a fattyúnak hálásnak kellene lennie, hogy Bazz nyílpuskát használ hosszú íj helyett. A kárpótlás nagy fáradság lenne. Már így is fájdalmas az egész dolog, de legalább Bazz tovább él, hogy bosszankodjon miatta.
Ez több, mint amit Jugramról elmondhat, és Bazz nem hajlandó tudomásul venni a fájdalmat, amit ez a gondolat okoz.
Csípőjével kilöki az ajtót, mozgás közben megragadja a táskát, és a kezével a villanykapcsoló után tapogatózik, félszívvel próbálja nem a falhoz nyomni a tojásait. Ugyanebben a pillanatban a lakás egyetlen ablaka felé pillant, és...
Felkiáltással hátrál el a nő elől, aki épp most kel fel a kanapéról, és védekezésül próbálja felemelni a kezét. Elnehezül, kibillent az egyensúlyából és felkészületlenül, és-
-Nyugodjon meg, Mister Black - mondja a nő kimérten, és sikerül lenéznie az orrán, pedig néhány centivel alacsonyabb nála. -Bocsásson meg a zavarásért, de a szomszédai... nem voltak épp toleránsak a lézengésemmel.
Tekintve, hogy a nő inkább egy szigorú könyvtárosnak vagy valami hasonlónak tűnik, Bazz el tudja képzelni, hogy az épület többi aljanépének sem tetszett túlzottan, hogy a nő az ajtaja előtt lebzsel.
-Hogy a fenébe jutottál be? - követeli, és egyelőre nem hajlandó lejjebb engedni a figyelmén. A nő nem shinigami, de - ez nem jelent sokat. Ha Yhwachnak maradtak támogatói, azok valószínűleg különösen Bazzre fognak vadászni. Sosem volt igazán jó abban, hogy hűséges lovagnak tettesse magát; ez Jugram dolga volt, nem az övé.
A nő felvonta egyik vékony, szigorú szemöldökét.
-Mágia - mondja célzottan.
Aha. A magyarázat London őrültségének jó részére. Bazz még nem tudta kitalálni, hogy ez valamiféle reishi manipuláció-e, még egy évnyi próbálkozás után sem biztos, de azt akarja mondani, hogy igen. Csak... nem olyan módon, amilyet valaha látott volna. Ingerült fújtatással végighúzza kezét a mohikánját, úgy dönt, hogy ha a könyvtáros hölgy meg akarta volna ölni, már megpróbálta volna, és ledobja a bevásárlást a padlóra.
-Akkor érezd magad otthon - mondja mogorván. -Mit akarsz tőlem, és honnan a faszból tudod a nevem?
A nő szipog, de tökéletes tartással telepszik vissza a párnákra.
-Lenyomoztam a családfádat - mondja. -Vagyis inkább a Black családfát követtem vissza hozzád.
Bazz pislog, mert ez... éppen a legkevésbé sem számított arra, hogy ezt hallja.
-A Black családfát? - ismétli meg, csak hogy biztosra menjen. Lehet, hogy a családja nemes volt, mielőtt Yhwach megtörtént volna, de a Black név nem a Quincy oldaláról származik. Ha a nő a családnak ezt az oldalát vizsgálta, akkor biztosan nem Yhwach egyik támogatójaként van itt.
-Természetesen - mondja a nő. -Sikerült előkerítenem a családi anyakönyv egy önkorszerűsítő másolatát, és abban Iola Black leszármazottjaként szerepelsz. Valójában az egyetlen leszármazottként. Ezáltal ön Dorea Potter néhai Black közeli unokatestvére."
Bazz nem veszi a fáradságot, hogy elmondja neki, hogy Iola az anyja volt; az emberek, még a varázslók is, érzékenyek lesznek, ha meghallják, hogy majdnem ezeréves.
-Igen - mondja helyette. -Ismerem a nevét. Azt hittem, a családja elzavarta, mert hozzáment egy.…- Quincyhez, mondja majdnem, de úgy tűnik, itt senki sem tud róluk, és túl óvatos ahhoz, hogy ilyesmit eláruljon.
-Egy muglihoz - fejezi be helyette a nő. -Igen. Ez azonban nem változtat a vérrokonság tényén. Amennyire tudom, ön az utolsó kapocs a Potter családhoz a Black-vonalon keresztül.
Ez igaz lehetett, de Bazz nem tudta megmondani, hogy így vagy úgy; az apja az anyját az árnyék területre vitte, amint összeházasodtak. Nem sokat tud a családjáról azon túl, hogy kitagadták, amiért nem ment hozzá egy varázslóhoz.
-Ennek jelentenie kéne nekem bármit is? - követeli. -És egyáltalán, ki vagy te?
A nő pislog, aztán ölébe hajtja a kezeit.
-Ó, bocsássa meg a modoromat, Mr. Black. A nevem Minerva McGalagony, és én vagyok a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Iskola igazgatóhelyettese.
Egyáltalán nem Yhwach emberei közé tartozik tehát. Bazz kicsit megráncolja a homlokát, aztán átmegy a termen, hogy ledobja magát a McGalagonnyal szemben lévő székre. "Azt hiszem, egy kicsit öreg vagyok már az iskolához - mondja szárazon.
Erre halványan megrándul McGalagony ajka, és felemeli az állát.
-Én is ezt mondanám - viszonozza. -Szerencsére ez az ügy nem érinti a Roxfortba való felvételi jogosultságodat. Hanem az unokatestvéredet érinti, a Potter család utolsó tagját.
Unokatestvér, gondolja Bazz, kissé zavartan. Neki nincs - ő gyerekkora óta árva. Yhwach megölte a családját, és porig égette az országukat. Jugramon kívül senki sem maradt, és Jugram minden habozás nélkül elhagyta őt Yhwachért.
-Van egy unokatestvérem? - követeli, és előrehajol, mielőtt még észrevenné magát.
McGalagony lehajtja a fejét, és a fiú éppen csak elkap egy elégedett mosoly ferdeségét.
-Valóban. Harry Potter- A nő úgy néz rá, mintha felismerésre várna, de a férfi reakciójának hiánya mintha még elégedettebbé tenné. "Jelenleg az első évét fejezi be a Roxfortban, és én... alternatív megoldásokat keresek az elhelyezésére.
Elhelyezés. Ez gyanúsan úgy hangzik, mintha azt akarná, hogy ő vállalja magára a gyereket, gondolja Bazz, és gyanakodva néz rá.
-Rendben - mondja egyenesen, tudva, hogy a nő látja a mohikánját, a csavarokat a fülében, a hiányzó karját. Nem néz ki úgy, mint aki hülye lenne, de aztán Bazz sem néz ki különösebben úgy, mintha egy bukott birodalom kegyetlen, áruló katonája lenne. A látszat határozottan csalóka lehet. -Én abszolút az a fajta ember vagyok, akire az ember egy kibaszott gyereket akar hagyni. Ez egy kibaszottul fantasztikus ötlet.
McGalagony még csak a szemét sem rebbenti a trágárságra.
-És mit jelenthet az - kérdezi élesen -, hogy jobb választásnak tartom magát gyámnak, mint azokat, akik jelenleg gondoskodnak róla? És ezt a kifejezést nagyon lazán használom.
Bazz megdermed, nem akarja, de...
Emlékszik, hogy Jugram azt mondta, a nagybátyja megbünteti, ha nem hoz vissza naponta legalább egy nyulat. Emlékszik azokra az alkalmakra, amikor nem sikerült neki, és a másnapi zúzódásokra. A keze magától ökölbe szorul, és még az a gondolat sem oltja ki a düh pislákolását, ami Bazz mellkasában fellobban, ha Jugramra gondol, ahogy Bazz utoljára látta, amint a kardjával elsétál, még mindig Bazz vérétől csöpögve.
-Hány éves? - kérdezi, és félrenéz, ki az ablakon. A város felett kezd sötétedni az ég, a fények kigyulladnak, és Bazznek hamarosan munkába kell mennie. Egy nap kihagyás azt jelenti, hogy választania kell a lakbér és az étel között, és ezt a választást nem szívesen hozza meg.
Ha McGalagony leolvassa az arcáról a megadást, legalább nem teszi nyilvánvalóvá elégedettségét.
-Tizenegy. Okos fiú, ha a baj mágnesként vonzza is
Nos. Bazz megbirkózott Seireitei megszállásával, szóval abszolút bármit el tud intézni, amit egy tizenegy éves gyerek hozzávághat. Azért felnyög, hangosan, sértődötten és ellenszenvesen, és végighúzza a kezét a haján.
-Bassza meg - mondja, bár McGalagony még mindig nem reagál, és leengedi a kezét, hogy morcosan nézzen rá. -Egy pillantást vet rám, és sikítva szalad el.
-Valahogy, - kezdi McGalagony csontszárazan -nem hiszem, hogy ez lesz a helyzet, Mr. Black. Szeretne találkozni vele?
Bazz a következő hetekben biztosan kenyéren fog élni. Arcot vág, de talpra löki magát, és különösebb kegyelem nélkül adja be a derekát.
–A fenébe is. Igen, miért is ne? Azt mondtad, Harrynek hívják?
Ezúttal látja az elégedettséget McGalagony mosolyában, ahogy követi őt felfelé.
-Így van. Griffendéles, az egyik diákom, és a legjobban arra vágyik, hogy ne kelljen visszatérnie a nagynénje és a nagybátyja házába.
Bazz összeszorítja a fogait, miközben egy kis szőke fiúra gondol, akinek sötét zúzódások borítják a bőrét. Szarul áll a kapcsolatokhoz. Különösen a barátságokban szar, és szart se tud arról, hogy szülőnek lenni hogyan is működik. Jugram volt az első és egyetlen közeli kapcsolata. Utána, Yhwach után Bazz egyszerűen... nem akarta, hogy valaha is ilyen szarul érezze magát. De...
De ő egy kibaszott idióta, és úgy tűnik, nem tud tanulni a hibáiból.
Még mindig. Még mindig. Majdnem ezer év telt el azóta, hogy Bazznek volt valami családja, és az egész időt azzal töltötte, hogy gyászolta az elvesztésüket, és azt tervezgette, hogyan állhatna bosszút. Az engedelmes, ha nem is hűséges katonát játszotta, egészen addig, amíg esélyt nem kapott arra, hogy kitépje Yhwach torkát. Ezúttal nem fogja hagyni, hogy a dolgok ugyanígy végződjenek. Erre egyáltalán nincs esély, még akkor sem, ha Bazznak az egész világot fel kell égetnie körülöttük, hogy életben tartsa ezt az új családtagot. Itt az ideje, hogy Yhwach ajándékai valami jót tegyenek.
-Rendben - mondja, tele ingerültséggel és elkeseredettséggel, és mindennek tetejébe egy jó adag lemondással.
-Kórházban van? - ez az első dolog, amit Harry hall. Felkapja a tekintetét a bőrkötéses fotóalbumról, amit Hagridtól kapott, és meglepetten pislog az ajtófélfára, mert ez a hang egyáltalán nem volt ijedt. Ha valami, akkor inkább szórakozott.
-Az ifjúság vakmerősége - válaszolja McGalagony professzor fürgén, és egy pillanattal később kilép a kórterem ajtaján, talárja lobog körülötte. De nincs egyedül; egy férfi áll mögötte, és úgy néz ki, mint minden, amit a Dursley-k utálnak egyetlen személybe sűrítve, a vöröses-rózsaszínű mohawkjától kezdve a nehéz, kopott csizmáig, amely hangosan csörög a padlón. Körülpillant a szobában, majd Harryre, és a szája egyik sarka vigyorra húzódik.
-Nem tudom eldönteni - mondja vigyorogva, és már elég közel van, hogy Harry láthassa, a szeme üvegzöld. -Nekem úgy tűnik, elég jól kivitelezett terv volt.
Harry visszavigyorog, mielőtt igazán meg tudná akadályozni, még McGalagony elégedetlen ciccegésének ellenére is a háttérben.
-Szerintem is egész jól sikerült - ismeri el, mert Mógus nem kapta meg a Követ, Voldemort egyelőre meg lett akadályozva, és Ron és Hermione is élve és többnyire sértetlenül megúszták.
A férfi kuncogva veti magát a székbe, amit Hagrid pár perce ürített ki, és hanyagul elterül a helyén.
-Bazz vagyok - mondja. -Bazzard Black. Úgy látszik, közösek a génjeink.
Micsoda? Harry meglepetten pislog rá, mire McGalagony megköszörüli a torkát.
-Potter - mondja határozottan, és olyan szemmel nézi a fiút, ami vagy azt jelenti, hogy pontokat akar osztogatni, vagy büntetést - erre Harry még nem jött rá. -Mister Black az egyik unokatestvéred apai ágon. Az igazgató hajlandó volt egyeztetni a minisztériummal az alternatív gyámokkal kapcsolatban, ha létezik ilyen, és nekem sikerült megtalálnom Mr. Blacket Londonban.
-Unokatestvérek - ismételte meg Harry, teljesen összezavarodva.
Bazz megcsóválja a fejét, de a vigyorának van valami éle, valami régi és fáradt.
-A nagymamád egy Black volt, aki beházasodott a Potterek közé. Dorea. Az any-nagyanyám, Iola elég közeli rokonságban állt vele. Szóval, ha le akarsz lépni a mugliktól, van egy szabad szobám, ami csak a port gyűjti.
-Igen – vágta rá Harry azonnal, és talán egy kicsit túl lelkesen. De- család. Család, ami nem a Dursley-k, és Harry már meg akarta kérdezni McGalagonyt, hogy maradhat-e a nyáron a Roxfortban, de ez még jobb. -Te varázsló vagy?
-Valami olyasmi – zárja le gyorsan Bazz, és legyint egyet a kezével, bár McGalagony ezért szűk szemmel néz rá. A férfi teljesen figyelmen kívül hagyja a nőt, ami már így is elég lenyűgöző, majd megkérdezi: -Mindenki egyben van?
-Igen - mondja Harry, és ez még mindig kicsit győzelemnek tűnik. Tétovázik a következő szavakkal kapcsolatban, de - ha Bazz még nem tudja, jobb, ha most figyelmeztetik. -Voldemort is elkúszott valahová.
Bazz szeme kitágul, majd élesen összeszűkül.
-Voldemort - ismétli meg, és szándékosan megkocogtatja az ujjait a fekete nadrágján. -Vén halott vérvonal-mániákus seggfej? Őmiatta vagy itt?
Nincs hitetlenkedés Voldemort említésére, csak... düh, gondolja Harry. Ez határozottan düh. –Nem egészen halott - mondja, már amennyire van magyarázata.
Meglepetésére Bazz elvigyorodik, a fogsora fehéren villan.
-Nem egészen halott, mi? - kérdezi. -Ismerek pár embert, akiknek erről lehet véleményük.
Harrynek fogalma sincs, hogy ez mit jelent, de Bazz nem mozdul, így nyilvánvalóan nem riasztja meg túlságosan a gondolat, hogy Voldemort ismét Harry után ered.
-Vissza kell mennem Dursleyékhez? - kérdezi, Bazzről McGalagonyra és vissza pillantva.
-Természetesen nem - mondja McGalagony élesen. -Mr. Black holnap délután találkozik veled a King's Crossnál- Hűvös szórakozottság villan át az arcán, és bólint egyet. -Nagyon remélem, hogy a nagynénéd és a nagybátyád időben megkapja a baglyomat, hogy megspórolják maguknak az utazást.
Kizárt, hogy Vernon bácsi vagy Petunia néni valaha is válaszolna egy bagolyra. Harry azonban egyáltalán nem tudja rávenni magát, hogy törődjön vele.
-Biztos vagyok benne, hogy megfogják - hazudja, mire Bazz hangosan és merészen felnevet.
-Tudod, kölyök - mondja, és egy szikra kék-fehér fény kavarog az ujjbegyei körül, amikor kinyújtja a kezét, hogy megveregesse Harry vállát. -Azt hiszem, úgy fogunk összeilleni, mint a ház és a tűzvész.
Harry nem tud nem egyetérteni.