Work Text:
A harmincadik nyár Hanbinékkal ugyanolyannak ígérkezett, mint az összes eddigi. Hanbin és Hao biztos kettesben elhúznak valami távoli szigetekre nyálasan turbékolni, ahonnan óránként húsz szelfit posztolnak majd 285 years and still going strong leírással. Jiwoong összefőz minden receptet a nagymamás Facebook-csoportjaiból az aktuális kis pasikájának, aki jóformán be fog költözni hozzájuk, mintha a medencéjükben berendezkedett Gunwook nem lenne elég. Ricky éjjel-nappal hallgathatja a csobogását és fröcskölését kiélesedett hallásának köszönhetően, ami pedig kifejezetten zavarni fogja tevékenységeiben.
Természetesen nem az alvásban, az már rég nem volt a pakliban Ricky esetében sem, hanem a villái megépítésében és berendezésében, mert kit érdekel, hogy a valóságban is egy villában élt a többiekkel, ha a Simsben még többet lehet csinálni? Ráadásul a gémelést tökéletesen kisegíti a vámpírlét egyik velejárója, a nem létező alvásigény.
Így történt aztán, hogy egy csaknem három napon át tartó, olykor Taerae véletlenszerű felbukkanásaival megzavart folyamatos simsezés után Ricky morcosan lekullogott a konyhába, hogy kicsit feltöltse magát. Már a folyosóról hallotta Matthew kiszűrődő hangját, ahogy Jiwoongnak csacsogott valamit egy sorozatról, amit éppen a napokban fejezett be.
A konyhába belépve szinte azonnal megvakította egy két függöny között behatoló fénysugár, a szoba világossága messze meghaladta az ő sötét tetőtéri kuckójának fényességét. Jiwoong sokkal jobban bírta nála az ilyesmit, de azért ő sem volt immunis a vad nyári napsütésre. Virágos köténye alatt talpig feketében és napszemüvegben mosta a cseresznyét a befőzéshez egy sámliról lehajolva. Matthew az egyik széken ülve, a másikra feldobott lábakkal szórakoztatta párját, miközben az a gyümölcsökkel dolgozott.
Ricky csak dörmögött nekik valami köszönésfélét, ők is köszöntek, és már tértek is volna vissza a saját beszélgetésükhöz, amikor Ricky a hűtőt szinte feltépve megpillantott valamit, pontosabban valaminek a hiányát, ami elkeseredéssel vegyes frusztrációval árasztotta el azonnal:
– Jiwoong, nem hiszem el, már megint felzabáltad a 0, Rh-negatívat! – Jiwoong csak megvonta a vállát, és visszatért a cseresznyéhez, Matthew pedig a nevetését próbálta visszatartani, de azért a fülét-farkát folyamatosan csóválta. – Jól tudjátok, hogy az a kedvencem! – hisztizett Ricky, de azért elővett egy tasak B-pozitívat, kiöntötte Hello Kitty-s pohárkájába, belecsapott egy szívószálat, és már vette is volna az irányt az ajtó felé, amikor Gunwook becaplatott egy törölközővel az ágyékán és a mobiljával a kezében.
– Szevasztok! Jé, kit látnak szemeim! – csodálkozott el Ricky puszta jelenlétén a félmeztelenül rohangáló fiú. Ricky nem igazán reagálta le, hanem a kitöltött véradagjával otthagyta a többieket, akik valami pizzáról kezdtek el beszélni. Fú, emberként ő is hogyan szerette a pizzát! Egyébként nem evett sokat, de pizzából akármennyit, kivéve az ananászosat.
Már a második lépcsőfordulóhoz érkezett, amikor ezen nosztalgiázott magában, és hangos csörömpölést hallott a földszintről, majd Gunwook ideges, hangos mentegetőzését.
– Neee, nagyon sajnálom, Jiwoong, most tönkretettem az eddigi munkádat!
– Semmi baj, nem a te hibád, én pancsoltam itt túlságosan a befőzéssel, és biztos beleléptél egy tócsába! Egyébként meg nem sok ömlött ki, és újra tudom őket mosni…
Ricky el tudta képzelni az odalent lejátszódó jelenetet: Gunwook belelépett a vízbe, átalakult, ezzel kiborítva valamennyit Jiwoong megmosott cseresznyéjéből, és most tehetetlen félhalként fekszik a kis konyha padlóján. De ebből szerencsére semmi nem az ő problémája volt, vagyis még pár másodpercig ezt hihette, de amikor éppen lehuppanni készült rongyosra kiült babzsákjába, Gunwook újra elkiáltotta magát:
– Bassza meg! És pont most hív a pizzafutár!
Egy kis nyaggatás után végül tényleg Ricky ment ki a pizzáért, amíg Jiwoong és Matthew Gunwookot kaparták össze a földről, és törölközőkkel szépen megszárogatták. Már percek óta kint állt a kapuban, szerencsére a sövény árnyékában, de kezdte nagyon unni. Aztán végre begördült eléjük egy piros autócska, az oldalán egy kis bajszos séf pizzát tartó, cukinak szánt, de enyhén karikatúrára hajazó alakjával.
Az autóból zavartan kipattanó fiút Ricky szótlanul mérte fel. Úgy nézett körbe, mint egy kiskutya, ami elveszett, de csodálattal néz körbe először a külvilágban. Ricky nem tudta eldönteni, hogy Gunwook rendelt kicsi pizzát, vagy a futár keze volt hatalmas a dobozhoz képest.
– Öh, helló, szia, izé, jó napot! – nyújtotta át a szétszórt fickó Rickynek a rendelést. Mindig simogatta a vámpíregóját, amikor valaki ránézésből bizonytalan volt az életkora megállapításában. – Elnézést, csak egy csöppet eltévedtem a környéken, errefelé még nem hoztam pizzát, vagyis hát nem sok helyen jártam még eddig, tudod, tegnap kezdtem…
Ricky már éppen kezdte megelégelni a fiú szófosását, és kérdezte volna, hogy mennyivel adósa a pizzáért, amikor amaz szája elkerekedett. Sikerült bekukucskálnia a kiskapun, ami megszakította a telket körülölelő magas élősövényt.
– Azt a betyár! Micsoda kecó! – ámuldozott a villa láttán, majd bizalmasan sugdosva közelebb lépett Rickyhez. – Mit csinál az öreged, hogy ilyenben laktok?
Ekkor az eddig csendben álldogáló, másikat méregető Rickynek feltűnt, hogy illene válaszolnia, mielőtt még több kérdéssel ostromolják meg, illetve fizetnie sem ártana. Csakhogy nem volt benne biztos, ki is számít most az ő öregének. Aki emberként nemzette őt, és tizenkilenc évig lakott vele, de most valahol Kínában éli problémamentes nyugdíjas éveit? Hanbin, aki annak idején vámpírrá változtatta, tehát végül is a vámpírapja (anyja?)? Esetleg Jiwoong, aki az épület eredeti tulajdonosa, és hát többféle értelemben is apukaszerű?
– Fú, hallod, ennyire illegális dolgokban van benne, hogy megszólalni se bírsz? – zökkentette vissza a valóságba Rickyt a futárfiú. – Pénzmosás? Adócsalás? Valami politikus a faterod?!
– Igen, politikus – vágta rá gondolkodás nélkül Ricky, csak hogy mihamarabb megszabaduljon az őt faggatótól. Hanbinról még el is tudta képzelni, hogy parlamenti vitákban vegyen részt, de fejében leginkább Gunwookot látta maga előtt, ahogy krumplit osztogatva csábít el falusi néniket a szavazótáborába. Gyorsan a futár kezébe csúsztatott egy bankjegyet, remélve, hogy elég lesz, majd a hebegését ignorálva csak odavágta neki, hogy tartsa meg a többit borravalónak.
– Ezek aztán tényleg tele vannak lével – ez volt az utolsó megjegyzés, amit Ricky még hallott, miközben a Jiwoong által figyelmesen gondozott udvaron keresztül visszasuhant a villa egyszerű emberek számára is sokkal kellemesebb hűvösébe.
– Na gyere, te kopoltyús! Meghoztam a kajád! – dörmögte Ricky, és odapasszolta Gunwooknak a pizzáját, aki Matthew-val most már együtt nézte a szorgoskodó Jiwoongot az asztal mellől. A sellőfiú szeme felcsillant:
– Ezer hála, angyal vagy, Ricky! – lelkendezett Gunwook, de Ricky már érezte, hogy mi fog következni ebben a pillanatban. Jól gondolta: napszemüvegben, ukulelével a kezében, alig látszódó kis glóriájával a fején ott is termett mellette Taerae.
– Hányszor mondjam még, hogy az én vagyok, Gunwook?! Semmiképp nem ez a vérszívó mitugrász!
Még csipkelődtek meg heccelődtek kicsit, de aztán Jiwoong a konyha kellemetlenül megemelkedett népsűrűségére hivatkozva Matthew-n kívül mindenkit kitessékelt.
A sellő, az angyal és a vámpír most már kitoloncolva álldogáltak a folyosón.
– Ugye nem fognak semmi szentségtelenséget elkövetni odabenn? – kérdezte Gunwook tettetett aggodalmassággal, a valóságban sokkal inkább volt számára vicces a befőzés közbeni vámpíros-vérfarkasos akciózás gondolata.
Végül ott kötöttek ki, hogy Gunwook a pizzája elfogyasztása után visszacsobbant a luxusmedencébe, Taerae viszont jobb híján rátelepedett Rickyre, és finoman nintendós teniszezésre kényszerítette. Ez történik, amikor az ember nem gondolja át jól a vámpírrá válást. Amikor elnyeri a halhatatlanságot, munkanélkülivé teszi a saját őrangyalát, aki így egy bizonyos időközönként felbukkanó, levakarhatatlan baráttá válik.
Legalábbis Taerae esetében ez történt. Ricky már számtalanszor a szemére hányta, hogy igazából csak egy lustaság, mert nem vállalt semmi új angyalmunkát, és nem, a második generációs kpop gyöngyszemeinek minél több hangszeren való elsajátítása nem számított rendes foglalkozásnak. Bár el kellett ismernie, hogy Taerae mesterien elő tudta adni ukulelén az INFINITE teljes diszkográfiáját.
Jiwoong őrangyaláról Ricky nem tudott semmit, de Hao volt őrangyala, Jingxiang például nemrégiben egy arkangyal titkára lett, Hui pedig, aki Hanbinra vigyázott emberként, a karácsonyi részlegen helyezkedett el.
Ahogy Ricky Taerae munkalehetőségeit mérlegelgette szobája csendjében, lassan besötétedett, kedve szottyant egy kis genshinezéshez, és már indította is a játékot, amikor rezzent egyet a mobilja. Gondolta, nem olyan fontos, biztos csak haldoklik a Pouja, esetleg a My Anime List jelzi, hogy érkezik a harmadik évada valamelyik felettébb újszerű és egyedi isekainak, amit Ricky igenis néz, hisz nincsen jobb dolga.
De amikor sorban jöttek a további értesítések, és csak nem akartak abbamaradni, már tudta, hogy miről, illetve kiről lehet szó. Normális esetben csak úgy valaki random üzenetei miatt nem hagyta volna ott minden idők legideálisabb feleségjelöltjét, Ganyut, de ez az illető kivételesnek számított, főleg mivel éppen egy kellemetlen életszakaszban járt, és bár Ricky nem feltétlenül vallotta volna be, érzett iránta valamiféle nagytestvéri kötelességet.
Már huszonhat olvasatlan üzenete volt Yujintól, amikor megnyitotta a csetet, ami tele volt hányós és hányni készülő emotikonokkal. Láthatóan nem élvezte a Maldív-szigeteket Hanbin és Hao társaságában. Ricky visszaolvasta az egész hosszú kiborulást, majd megnyitotta a billentyűzetet, hogy válaszoljon, és igyekezett kedvesen és megértően fogalmazni. Végül úgy döntöttek, inkább hívásban folytatják.
Enyhe túlzás lett volna azt állítani, hogy Yujin az Antikrisztus, de csak enyhe. Tizenhat évvel ezelőtt Ricky fel nem foghatta, hogy Hao és Hanbin mi a frászért adoptáltak egy kisfiút, egyáltalán hogyan tudták az egészet átvinni jogilag, de amikor a gyerkőc néhány hónaposan csaknem felgyújtotta a villát a szemével, ismeretlen nyelveken kezdett beszélni, és nyolcévesen esti mese helyett csak true crime-ot volt hajlandó nézni, akkor esett le Rickynek. Yujinban egy kisördög bujkált, szó szerint.
Tinédzserként viszont viccesen átlagossá változott, életunt terpeszkedésekkel, evéssel és deszkázással töltötte idejét. Ricky rövid idő alatt sokkal közelebbi kapcsolatba került vele, jó partner volt gémelésben, fujjogásban és kínlódásban. Mielőtt azonban a hősszerelmesek elindultak volna sokadik nászútféléjükre, Yujin a szokásosnál is punnyadtabb és kedvtelenebb lett, illetve visszatérni látszottak kiskori „tünetei”: egy dühös kiáltásával több vázát és poharat szépen elintézett, szemei indulatai hatására színt váltottak, illetve gyakorta panaszkodott fejfájásra.
Yujin beszámolt arról, hogy aznap Hanbin rájött a fájdalmainak az okára: nőni kezdtek a szarvai. És tényleg, csatolt egy képet is, ahol fekete haját félretűrve látszódtak a szarvkezdemények domborulatai a fejbőrén. Miután Hao beszélt néhány ördög ismerősükkel, azt is megtudták, hogy nemsokára a gerincével is bajok lesznek majd a faroknövés miatt, valamint várhatóan sokkal gyorsabban nőnek majd a körmei. Az idegesítő ördögpubertás jelei mellett még egy nagy kínja volt a fiúnak az üdülésen: a trópusi szigeteken sehol sem volt Meki. De hogy egyáltalán. Hanbinék igyekeztek kárpótolni mindenfélével, de már nagyon haza akart menni.
Miután mindezeket elpanaszolta Rickynek, az ő otthoni életéről érdeklődött. Ricky nem tudott sokat mondani, beszélgettek kicsit a terveiről az Animal Crossingban, meg arról is, hogy Geoguessrön hogyan sikerült régiótippelnie Oroszországot, aztán meg futólag kitért arra is, hogy mi történt Gunwookkal, és hogy két hét után kilépett a házból egy pizza miatt. Nevetgéltek még egy ideig, de Hao nemsokára rátört Yujinra, hogy mennek csillaglesre, szedje össze magát. Az ördög soha nem alszik, de Yujin már úgy érezte, hogy bizony ráférne egy egész hibernáció, viszont jó gyerek lévén fogta magát, és ugyan egy szemforgatás kíséretében, de elkísérte „szüleit”.
Yujin aztán néhány órával később egy tiktokot osztott meg Rickyvel. Nem mindig szokta megnézni az összeset, főleg azokat nem, amikhez semmi kísérőszöveget nem írt a küldője, de ebben az esetben több keyboard smash és csupa nagybetűs „RICKY” érkezett Yujintól, szóval megnyitotta.
Az általában sztoikusan kontrollált arcán azonnal megmutatkozott az őszinte meglepettség. A tiktokban nem más szerepelt, mint az aznapi pizzás fickó... és önmaga. „Ezek aztán tényleg tele vannak lével!” - mondta a videón a futár, majd megfordította a kamerát, és még éppen látszott a házba visszatérő Ricky háta.
Mintha mindez nem lett volna elég, Ricky figyelmét a videó számai sem kerülték el. Sikerült már néhány ezer lájkot és kommentek százait generálnia alig fél nap alatt. Nem tudta, hogy ignorálnia kellene-e az egészet, vagy beleolvasni a tiktokozók mindenható véleményeibe.
Többségük szintén azon hüledezett, hogy micsoda villában laknak egyesek, és annak ellenére ugyanazt a pizzát zabálják, mint a „plebs”, megjegyzések azzal kapcsolatban, hogy a szőke gyerek biztosan egy elkényeztetett fasz, akit a szülei vásárolnak be egyetemekre. A maradék Ricky feltételezett kinézetét firtatta, hogy micsoda vállai vannak, a proporcióit számolgatták, a fejformájából próbáltak az arcstruktúrájára következtetni.
Öt perc után kapott észbe, hogy még mindig a kommentszekciót nyálazta, és bár kifejezetten egósimogató volt néhány külsőjére tett megjegyzés, eldöntötte, hogy letörölteti a pizzásfiúval a videót. Megnézte a profilját, kutyás videókat és idétlen táncolásokat posztolt főleg aktuálisan népszerű zenékre. És ennek ellenére ezrek követték be! Ricky nem ismerte volna el, de amikor ilyenformán sóhajtozott az aktuális ifjúság elfoglaltságai felett, felettébb boomeresen viselkedett, és erre Yujin számtalanszor fel is hívta már a figyelmét.
Újra elindította a videót. A felében megállította. Most komolyan ilyen marhaságon akadt ki ennyire? Csak a halandókat izgatják az efféle butaságok, mit neki, hogy ma valami kis tinipicsák őt elemzik, másnapra már azt se fogják tudni, hogy látták ezt a felvételt, és ha szerencsések, akkor életük hátralevő hatvan évében meg aztán főleg nem ezzel fognak törődni, ő viszont akkor még mindig boldogan fogja próbálgatni az új gémeket a tizenkilenc éves testében, miközben finom nullást kortyolgat.
Így történt aztán, hogy semmit sem írt a futárnak, szép jó éjszakát neki, most biztos pihenteti a nagy, halandó bociszemeit! Amikkel olyan fürkészően és rácsodálkozva nézett Rickyre, amikor meghozta a pizzát, azokkal a szenzációvadász nagygyerekes szemekkel…
Ricky megrázta a fejét. Eleve nem kellett volna ennyit foglalkoznia ezzel az egész esettel, bele kell törődnie, ilyen a hírességek élete. Erre a gondolatra önelégülten elvigyorodott. Már odáig is eljutott gondolatban, hogy mi van, ha stalkerjei lesznek, és megpróbálnak majd hozzájuk betörni, de rögtön megnyugtatta magát, hogy Hanbin védelmi rendszerén nincs nagyon esélye átjutni egy átlagembernek, meg egyébként is, mit tudnának neki ártani holmi viháncoló tinilányok?
Miután végzett a magát idolnak képzeléssel, megidézte munkanélküli angyaltársát egy FIFA-ra, és azon az éjjelen már nem is gondolt többet a pizzaszállító szerencsétlenre. Csak majdnem.
A sellőtársadalomban már rég nem számított botrányosnak, ha egy fiatal felmerészkedett a felszínre, és olykor vegyült egy kicsit a szárazon mindenféle más lényekkel, az viszont már jóval szokatlanabb volt, amit Gunwook művelt.
Miután sikerült összehaverkodnia Hanbinnal és Haóval egy szörnybuliban, egyre több időt töltött náluk csövezve a kanapéjukon, a kertjükben és természetesen a hatalmas luxusmedencében. Idővel már csak látogatóba járt vissza a tengerbe, és bár tartottak fenn neki saját szobát a villában, sokkal inkább preferálta a fedett medencét. Jiwoong innentől kezdve úgy döntött, hogy kell a konyhába a véres hűtő mellé már egy átlagos ételekre is.
Gunwook tudta, hogy négy dúsgazdag vámpírnak már mindegy lenne, hogy az ördögfiókájuk és egyikük farkaspasija mellé még bejönne a képbe egy uszonyos faszi, de őt soha nem arra nevelték, hogy ingyenélő legyen, ezért szinte rögtön munka után nézett.
Az online tanítási platformokat Hao ajánlotta neki, aki maga is klasszikus kínait, standard mandarint és különböző természettudományos tárgyakat tanított, illetve ezekből korrepetálta diákjait. Gunwook nem tudhatta, de ezzel azt kompenzálta, hogy körülbelül ötven éve kirúgták őt a zeneiskolából, mert túl veszélyesnek ítélték a gyerekekre és kollégákra nézve, holott akkor már régen nem folytattak predátor életmódot Hanbinnal. Gunwook így aztán ráállt a kisgyerekek matematikából való felzárkóztatására, és hozzájárult a háztartás működtetéséhez.
Mivel Gunwooknak sikerült jókora baráti és haveri kört kialakítania a tengerben és a szárazföldön is, nem volt ritka, hogy medencés partikat rendezett, amikre az egész nyüzsgő siserehadat meghívta. Gunwook szeretett bulizni, de csak mérsékelten, és elég jó volt a rend fenntartásában (politikus…), ezért Hao és Hanbin megbíztak benne, sőt olykor még ők maguk is elszórakoztak a vendégekkel.
Ricky azonban magától értetődően nem volt túlságosan oda ezekért az alkalmakért: megzavarták nyugalmában, aktuálisan menő rapperek zenéit bömböltették odakint, amikben az élet flexelésról, drogozásról és esetleges puncifalásról szólt. Ricky a valóságban a múltban és a jelenben ezen dolgok egyikétől sem rettent meg, de szerette magát morális fölényben érezni.
A bulik nagyobbik része a hatalmas medencében és környékén folyt le, de a meghívottak olykor különböző okokból beszivárogtak az épületbe, ez pedig olyan kellemetlen találkozásokat tudott eredményezni, mint amilyenbe Ricky éppen bekerült nasi után nézvén.
Ricky élesebb látásának köszönhetően azonnal észrevette az ominózus, félhomályos földszinti folyosón tévelygő alakot, akit nemsokára be is azonosított a tiktokos pizzásfiúként. Abban reménykedett, hogy majd vámpírosan elsiklik mellette, és így semmilyen direkt kapcsolatba nem kell már vele kerülnie. Másrészt viszont az is megfordult a fejében, hogy itt az idő, ez az esély arra, hogy leszedesse vele az addigra már semi-viral videót.
Ekkor azonban világosság gyúlt a közeli nappaliban, és a futár az extra fénynek hála azonnal felrikkantott:
– Hát te itt vagy? Akkor ezért nem találtalak kint!
Ezt már a nappali udvarra nyíló teraszajtaján éppen befutó Gunwook is meghallotta, és értetlenül nézett az előtte kibontakozó jelenetre. Ricky sóbálvánnyá meredve állt, és az újonnan megismert, bulira belicitált pizzás, Gyuvin jó reakciós videósként az ujjával mutogatott rá.
– Ti meg honnan ismeritek egymást? – csapódott oda hozzájuk Gunwook, hol egyikükre, hol másikukra pillantva. Mindketten egyszerre vágtak rá valamit. A teljes igazságot egyik megszólalás sem tartalmazta.
– TikTokról.
– Nem – jelentette ki Ricky határozottan, de tovább nem is sikerült fejtegetniük a hogyanokat és a miérteket, mert a házba beesett Gunwook egyik fokozott kedélyállapotban lévő haverja a házigazdát keresve, és könnyedén meg is találta két másik fickó társaságában, akik közül…
– Te vagy az, Gyuvin?! – az újonnan érkező túl sok energiával teli hangjától Rickynek kedve támadt megforgatni a szemét, és már kezdett elege lenni abból, hogy mindenki a kajaszünete alatt fut össze mindenkivel, de ami ekkor következett, az több volt a soknál. Gunwook őszinte érdeklődéssel most is feltette a kérdést:
– Na és Junhyeon, ti honnan ismeritek egymást Gyuvinnal?
– Hát Grindrről! – felelt vigyorogva Junhyeon, és vállaikat összeérintve belecsapott Gyuvin tenyerébe, aki szemmel láthatóan szintén örült a váratlan találkozásnak. Ricky itt már úgy volt, hogy végre senki nem rá figyel, meglóghat, de Gunwook visítósan-kalimpálósan megveregette Junhyeon hátát vad ugrálás közben.
– Ő volt az a nagy fasszal?!
Ricky ennél a kérdésnél döntött végleg úgy, hogy szó nélkül kilép a beszélgetésből, és eljut a konyhába. Amíg a folyosón filter nélkül folyt a komparatív anatómiáról való felettébb szofisztikált társalgás, addig ő robotikusan kinyitotta a hűtőt, és gondolkodás nélkül kikapott belőle egy zacskót, ami szerencsére AB-t tartalmazott, Ricky ízlése szerint az éppen elviselhetőnél enyhén jobb típust.
Mire kiöntötte magának az itókáját, újra elcsendesedett a ház, azazhogy mégsem. Bár Junhyeon visszaráncigálta Gunwookot a medencéhez, a most már névvel is rendelkező Gyuvin motoszkálását még mindig hallotta, és most már nem tartózkodott bent senki más, hogy kimentse őt az interakcióból. Ricky hiába reménykedett abban, hogy Gyuvinnak aranyhal-memóriája van, és már nem is emlékszik arra, hogy egy ponton ő is részt vett a folyosói eszmecserében, és besurrant a konyhába, mivel az ajtóban megjelent szánalmas kiskutyafejével. Ha maga Ricky nem lett volna vámpír, talán még be is szart volna a homályban bekukucskáló félidegentől.
– Öhm, meg tudod nekem mondani, merre találom a klotyót? – fogalmazta meg kérdését a tőle kitelő legnagyobb eleganciával a fiú.
Rickynek nehéz volt visszafognia magát, hiszen ideális zsarolási helyzetbe keveredett az univerzum által számára kijelölt ellenségével. Vagyis jobban mondva, döntsön, a hólyagja vagy a videó!
– Megmondanám éppenséggel – tettetett tűnődést, majd, mint egy predátor, hirtelen belevágott pengeéles tekintetével Gyuvinéba. – De mi lenne, ha valamit kérnék cserébe?
– Neee, ez most olyan, mint A kis hableányban a bögyös öregasszony? – vinnyogta kelletlenül a pizzafutár, majd hogy behugyozás széli kínját hangsúlyozza, topogott egyet hozzá a lábaival. Ricky gyorsan elhessegette agyának hullámzó asszociációs tengeréből az Ursula-cosplayes Gunwook gondolatát, és visszatért célja megvalósításához.
– Valami olyasmi, de nekem nem a hangod kell. Csak annyira kérlek, hogy töröld le rólam azt a tiktokot!
Amit eme egyszerű kérés után Gyuvin lerendezett, az sokkal inkább hasonlított egy ötéves óvodás élelmiszerbolti kiakadásához, mint egy dolgozó felnőtt férfi reakciójához.
– Ne! Léccccike! Bármit megteszek, csak azt ne kelljen! Az a legnépszerűbb videóm! – imára kulcsolt kezével, összeszorított szemével és könyörgően meghajtott fejével Gyuvin a sejtelmes folyosón leginkább egy kétségbeesett középkori európai szerzetesre emlékeztette Rickyt, nem mintha tudta volna, hogy azok pontosan hogyan néztek ki, de mindenesetre majdnem elvesztette a komolyságát miatta. Azért valóban egy természetesen komikus emberke volt ez a Gyuvin, azt el kellett ismernie.
– Bármit? – kérdezett vissza felvont szemöldökkel Ricky. A bármi sok mindent magába foglal. Ahogy Ricky lenézett a vérikével megtöltött kuromis pohárkájára, megcsapta az ihlet.
– Igen, akár szolgád is leszek egy napra, csak segíts rajtam, plíííz! – ajánlotta fel jobbágyi szolgáltatásait Gyuvin, talán kicsit meggondolatlanul. Rickyt viszont egyre inkább szórakoztatta az ötlet, tehát úgy határozott, hogy megkönyörül rajta, és elárulja neki, merre találja azt a helyet, ahová még a király is gyalog jár.
– Oké, beleegyezem ebbe, de ugye tudod, hogy ez mivel járhat? – vált komollyá Ricky hangja. Civilizált modern vámpírként soha nem ivott senkiből közvetlenül a beleegyezésük nélkül, nem csapolt senkit halálra és hasonlók. Vámpírszülei jómodorra és gyengédségre nevelték, és mindig emlékeztették arra, hogy a halandók sokkal törékenyebbek és sérülékenyebbek, mint amilyennek kinéznek. Akármilyen mitugrász pöcsfej is volt ez a fiú, még ő sem érdemelt brutális vérfürdő általi halált. – Tudod, én olyan vagyok, mint Junhyeon, Jiwoong és köbö mindenki, akivel ebben a házban élek… – azt már nem tette hozzá, hogy természetfeletti lény, magától értetődőnek vette, hogy ha Gyuvin közelebbről is megismerkedett Junhyeonnal, akkor tisztában van azzal, mi fán teremnek a vérfarkasok, a vámpírok meg a többiek.
– Ó, ne aggódj, sok olyan barátom van, rendben vagyok vele, tudod, én egyáltalán nem ítélkezem ilyen téren, például nagyon szeretem, ahogy öltözködtök… – Ricky ezt az utolsó részt már nem tudta mire vélni, tekintve, hogy a beszélgetés pillanatában egy elnyűtt pulcsi és melegítő volt rajta, ráadásul különböző szettekből.
A gyors megegyezés után kontaktust cseréltek, és Ricky végre megosztotta a vécé titkát a türelmetlen vendéggel.
Rögtön egy nappal az egyezség megkötése után igazán szánalmas lett volna rátelepedni újonnan szerzett játékszerére, ezért Ricky még úgy tett, mintha el is felejtette volna az egészet. Nem írt rá Gyuvinra, és nem is gondolt rá sűrűn, lekötötték lakótársai, naplopó őrangyala meg az internet, de aztán éjjel, amikor Yujinnal beszélgetett, mintegy margóra biggyesztett félmondatként megjegyezte, hogy ez a bizonyos hebehurgya pizzásfiú, akinek yaoiba illő kezei és borjú az új kapura jellegű szemei vannak, arra vállalkozott egy hugyozásért cserébe, hogy egy napra a szolgája lesz. Ezek a halandók és a kínos kis szükségleteik, akarta mondani Ricky, és lapozni akart, új témát nyitni, de Yujin nem engedte el csak úgy.
– Ricky, neked ez a fickó bejön, nemde? Kezdesz róla úgy beszélni, mint ahogy Hanbinék egymásról, és ha engem kérdezel, ez marha vicces. És kicsit undi is.
Yujin eme kijelentései után Ricky szinte azonnal rácsapta a telefont, és már csak azt látta, hogy egy csupa nagybetűs üzenete érkezett a kisördögtől: TSUNDERE.
Amikor három nappal később Ricky a hűtőt felmérvén megállapította, hogy egy szem 0-s sem maradt, igyekezett nem lesüllyedni totális óvodás hisztibe, de azért szokásához híven lehordta érte Jiwoongot, aki megint nem védekezett, csak nyugodtan meghallgatta az ellene szóló vádakat.
Ricky már éppen vett volna ki magának valami silány helyettesítést, de egyszerre belevágott az agyába a felismerés villáma: hisz neki most van élő prédája! De hát ki tudja, milyen vércsoportba tartozik! Ricky sajnos ezt nem tudta még kiszagolni, harminc év vámpírtapasztalatával még nem volt arra képes, amire például Hanbin. Na de sebaj, a friss és meleg vérike az friss és meleg vérike, és Rickynek már elég régen volt alkalma egyenesen egy emberből szívnia, szóval valami kevésbé finom vércsoport is megteszi majd. Mármint abban az esetben – figyelmeztette önmagát –, ha Gyuvin tényleg beleegyezik az egészbe.
Kicsit túl izgatottan trappolt fel a szobájába, és már tárcsázta is a pizzást. Ide-oda kapkodta a tekintetét a szobában, amíg kicsengett, és amikor Gyuvin félig lihegve felvette, majdnem megijedt tőle:
– Szori, haver, éppen most szállítottam ki egy rendelést, és a rendelő kutyája úgy gondolta, hogy nem vagyok neki szimpatikus… – mesélte a még mindig futólépésben közlekedő Gyuvin a vele történt esetet, majd Ricky hallotta, ahogy behuppan egy autóba, és bezárja az autót. – Hogy ityeg?
Nem számított arra, hogy Gyuvin hangja, amit pár nappal ezelőtt halott utoljára, ilyen hatással lesz rá, és nem is fog tudni reagálni azonnal a kérdésre, pedig hisz ő kezdeményezte a hívást, neki kellene mondania, hogy mi a kínja, pontosabban óhaja, még pontosabban ebben a kivételes esetben: a parancsa. De a futárnak egy picivel gyorsabban kapcsolt, és egyszerre kezdtek beszélni:
– Ma szeretném…
– Ja, hogy ma teljesítsem a…
Mindketten elhallgattak. Aztán Ricky végre magához rántotta a szót.
– Meddig dolgozol? Két óra múlva itt tudsz lenni? Ma szeretném, ha törlesztenéd a tartozásod – azonnal megbánta ezt a megfogalmazást, olyan borzalmas pornós beütése volt, de hát mit lehessen csinálni.
Gyuvin pedig két órával később tényleg tudott szabadulni munkából. Ricky nem volt biztos benne, hogy meglógott, vagy tényleg lejárhatott a munkaideje, de hát ki volt ő, hogy egy ilyen keljfeljancsi karrierjén aggódjon, neki most egy konkrét testnedvére volt szüksége, nem másra, és ettől kissé túlságosan izgatott állapotba került.
Jiwoong nem turkált bele abba, hogy pontosan kikkel megy és hová, de Ricky mégis úgy érezte magát, mint egy tinédzser, aki a szülei elől titkolja, hogy miket művel kalandos éjszakái során. A kapuban várt Gyuvinra. Nem készült különösebben a találkozóra, végtére is, nem valami randiról volt szó, de a zamatos és selymes friss vér gondolata nem hagyta nyugodni, szóval egyik lábáról a másikra lépkedve érte őt az utcájukba beforduló kocsi lámpájának fénye.
Először nem is volt biztos abban, hogy Gyuvinról van szó, de aztán persze összerakta magában, hogy nem a céges autóval jött, hanem a sajátjával, ami enyhén szólva szebb időket is megélt már. Ami először megcsapta a fülét a szétesőfélben lévő dobozkából, az vad trap volt, ezért amikor Gyuvin átnyúlt az anyósülésen, hogy kinyissa neki az ajtót, Ricky első parancsa az volt, hogy váltson egy retró slágereket játszó rádióra, és mindjárt elégedettebb lett.
– Jó, most pedig menjünk a sziklára! – adta ki az utasítást Ricky, és maga is meglepődött, hogy milyen egyszerűen ment neki. Ricky remélte, hogy nem kell elmagyaráznia Gyuvinnak, hogy a város strand fölé kinyúló sziklájára gondol, ami kilátója miatt a turisták kedvelt helyévé vált. Na meg a forró éjszakákon korhatárosan romantikázni kívánó fiatalokévá, tehát Gyuvin értette a célzást. Jobban mondva érteni vélte.
Gyuvin meglepően nem járatta a száját az úton, csak szórakozottan dúdolgatta a rádió mellett a Girls Just Wanna Have Funt, és olykor mindentudó mosollyal Ricky felé pillantott, természetesen azt hitte, nem feltűnően, de Ricky az összeset érzékelte.
A kilátó kis kavicsos parkolójában aztán kínos csend szállta meg azt autót. Nem zúgott a motor, a rádió is leállt, csak a lámpa égett elöl a járműben, Ricky aktívan a saját körmeit nézegette, és gyűjtötte magában a lelket a cselekvésre, de a másik persze most sem tűrte sokáig a szótlanságot, azonnal megpróbált érdekes konverzációs témát találni:
– Ú, hát… Milyen csillagos ma az ég! Asszem telihold is van – kezdte hátradőlve Gyuvin az ülésben, majd felcsillant a szemében a felismerés, hogy hát itt a lehetőség egy poénra, és el is sütötte. – Ricky! Csak nem vagy vérfarkas? Most tervezel átalakulni, és megzabálni engem?
A mondat végét Gyuvin állatiasan fröcskölve és morogva kihangsúlyozta, és karmolásszerű gesztusokkal is illusztrálta. Ricky sajnos képtelen volt értékelni ezt, részben azért, mert ott motoszkált benne azért némi vámpíri felsőbbrendűségi érzet, amit sértett az afféle lompos likantrópokhoz való hasonlítás. Másrészt meg azért, mert eszébe jutott, hogy ilyenkor Jiwoong hogyan nyugtatja le és teszi ártalmatlanná Matthew-t, amit egyszerre talált félelmetesnek és undorítóan fatálisan romantikusnak.
Jiwoong egyszer mesélte, hogy még olyan száz éve találkozott egy másik vámpírral, aki teliholdkor úgy tudta megakadályozni, hogy a vérfarkasok önkéntelenül átalakulva törjenek-zúzzanak és valakiben vagy valamiben kárt tegyenek, hogy egyszerűen kiszívta belőlük a hold által lángra lobbantott vért. Matthew-nak felajánlotta, hogy próbálják ki ezt a módszert ők is, még akkor is, ha veszélyes lehet. Mivel sikerrel jártak, azóta is ez csinálták havonta. Jó nekik, vagy mi, gondolta Ricky, de aztán Gyuvin mocorgása és szólongatása visszazökkentette őt a saját, jelentős mértékben sus jelenébe.
– Na, mi lesz, lefagytál, öreg?
Ricky megrázta magát, és a legerélyesebb mély hangját elővéve felszólította Gyuvint arra, hogy szálljon ki a kocsiból, és üljön be a hátsó ülésre. Gyuvin gyanakvással vegyes vigyorgással szót is fogadott, és Ricky is követte őt a másik oldalon. A helyzet ebből az új perspektívából sokkal inkább tűnt szuggesztívnek, és ebben az újonnan szerzett közös térben és annak lehetőségeiben mintha mindketten kissé zavarba jöttek volna.
Rickyt végül a hőn áhított friss vér ígérete bátorította fel arra, hogy furcsa ülés-térdelésben közelebb araszoljon a volán mögötti hátsó ülésre préselt Gyuvinhoz. Az ülés rongyosra kiült kárpitozása időnként kényelmetlenül súrolta lába rövidnadrág által nem fedett részeit, és amikor már kevés választotta el attól, hogy rámásszon a másikra, találkoztak a tekinteteik, és valahogyan minden egy buborékba került körülöttük.
– Miért jössz ilyen közel? – rezzent össze Gyuvin, amikor a másik már csaknem az ölében volt. Ricky összezavarodva megállt a mozdulat közepén, és megtartva Gyuvinnal a szemkontaktust, válaszolt neki egy újabb kérdéssel:
– Ezt hogyan csináljam távolról? – vonta össze szemöldökét Ricky, és nem kerülte el a figyelmét, hogy pizzafutár milyen hatalmasat nyelt erre. Gigantikus ádámcsutkája van ennek a faszinak, futott át Ricky agyán, de aztán visszakényszerítette magát a koncentrációba.
– Csak az van, hogy nekem ez most nem teljesen világos… – kezdte Gyuvin bizonytalanul, mint egy ijedt kisgyerek, és Ricky már majdnem megsajnálta, és kezdett bestresszelni, hogy valószínűleg nem ismertette kellően részletesen a másikkal a szándékát. Gyuvin azonban egyszer csak egy óriási vigyort öltött az arcára. – Te engem le akarsz szopni?
Leírhatatlan, amit ez a kérdés ébresztett fel Rickyben: a meglepettséggel keveredő undor és izgatottság rátörő hullámai miatt alig tudott arra reagálni, ahogy Gyuvin valamiféle égből kapott merészséggel az övénél fogva véglegesen az ölébe rántotta. Te jó ég, ez a szerencsétlen most azt hiszi, hogy Ricky arra használná ki szolgaságát, hogy orálisan kielégítse őt? Miközben Ricky elhelyezkedett új ülőhelyén, azaz Gyuvin lábain, nem tudta megállni, hogy elkuncogja magát az orra alatt.
– Dehogy! Egy kis vért akartam tőled, de azt hiszem, félreértettük egymást – magyarázta Ricky a fiúnak, akinek nagyon nyilvánvalóan változtak az arckifejezései annak eredményeként, hogy lassacskán feldolgozta a helyzetet. Ricky várakozva nézte őt, de nem mozdult az öléből, a kínos csend mintha már nem is lett volna annyira kínos, azt figyelte, hogyan lüktetnek az erek Gyuvin testében, hogyan nyal végig az ajkán a fiú, és mindez egy autóban történik a semmi közepén, a sötétségtől körülölelve. Be kellett ismernie magának, hogy az egész szituáció valóban szexuális, főleg egy kanos tizenkilenc éves szemszögéből. Amit viszont sokkal szégyenteljesebb volt bevallani, az az volt, hogy rá is hatni kezdett ez a fokú intimitás.
Visszagondolt halandó napjaira, amikor ő is olyan volt még, mint a fiú, aki most éppen alatta feszengett. Milyenek voltak a sugdolózások, milyen volt a nedves lehelet a nyakán, az a kis sajgás bizonyítékul az izmokban, de azt is tudta, hogy milyen volt közvetlenül az átváltozás után: a prédára éhezés és a gyengédség szétválaszthatatlansága, a vágy, ami állandó követelőzésével idegesítővé vált. Aztán a közelmúlt kalandjai is sorban átsiklottak az agyán: mosolyok, kézfejek, kulcscsontok, puha combok és persze a selymes friss vér a nyelvén. Mintha a belső kérdés arcul csapta volna, úgy kérdezte meg magától. Vajon csak ez utóbbit akarta Gyuvintól?
– Amúgy Ricky… Én nem félek – Gyuvin megint látványosan nyelt egyet. Olyan abszurdan (és aranyosan) nevetséges volt ebben a pillanatban, hogy Ricky majdnem elnevette magát rajta, de tudatosította, hogy jelenleg a teljes komolyság a legfontosabb, az, hogy tudassa a másikkal, hogy nincs veszélyben.
– Figyelj, tudom, hogy azt mondtam, hogy mára a szolgám leszel, de ez valami olyan, amiben azért nincs kompromisszum. Ha nemet mondasz, semmi vérszívás nem lesz. És szopás sem.
– Komolyan gondoltam, amit mondtam – bizonygatta Gyuvin, és készségesen elfordította a fejét, csupasz nyakát a vámpír felé fordítva.
– Akkor rendben. De ha túl sok lenne, szólj közben, és abbahagyom! – jelentette ki megint Ricky, és remélte, hogy határozottnak és felnőttesnek tűnt, és hogy Gyuvin nem vette észre azt, hogy kicsit megremegett az izgalomtól.
– Mintha szexről beszélnél megint – köpte be még utolsó vicces megjegyzésként Gyuvin, mielőtt Ricky egy szemforgatás kíséretében megnedvesítette az ajkát, és előrehajolt, hogy végignyaljon Gyuvin nyakán, amivel egy meglehetősen szégyentelen és zavarba ejtő sóhajt sikerült belőle kihúznia.
A sóhaj hamarosan egy fájdalmas nyögéssé alakult, ahogy Ricky belemélyesztette fogait a fiúba. Szinte villámcsapásként buzgott át rajta a jelen. Minden felerősödött, a félhomályos autóban is jól látta az apró szőrszálakat Gyuvin bőrén, hallotta félig lihegő lélegzetvételét, érezte a vad hullámzásként verő szívét… És persze az izzadságát és a vérét is, a szájában, az orrában, az agyában, a gerince vonalában.
Már majdnem átadta magát a vérszívás eufóriájának, amikor a felismerés kizökkentette őt, és még nyitott szájjal és kidülledt szemekkel Gyuvinra meredt, aki szintén próbálta feldolgozni azt, hogy nem valami nővérke szipolyozta belőle a vért egy rendelőben tudományos és egészségügyi céllal, hanem egy szexi pasasnak adott ételadományt, aki éppen az ölében foglalt helyet.
– Gyuvin – szólította meg elszörnyedve Ricky –, a vércsoportod…
– Ja, hát asszem B-s vagyok – kezdte tétován a válaszát Gyuvin, de erre a vámpír a hajába túrva kifakadt.
– Ó, igen, B, Rh-negatív, nagyon is jól tudom! – Ricky a két vöröslő pöttyre fókuszált Gyuvin nyakán.
– És… az most akkor jó? – kérdezett vissza összezavarodottan és bambán. Annyira ártatlan és ölelgethető volt így, az ülésbe olvadva, magát teljesen odaadva, hogy Ricky majdnem elérzékenyült, de fellobbanó felháborodása nem engedett neki ilyen gyenge percet.
– Nem – kezdte tárgyilagosan, de aztán úgy döntött, nem fog semmit tartogatni magában –, igazából ki nem állhatom ezt a vércsoportot. De ami még rosszabb – vett egy nagy levegőt –, érzem, hogy nemrég valami ananászosat ettél, igazam van?
Amikor Gyuvintól megkapta az igenlő választ, egy kisebb belső krízisen ment keresztül. Most csak azért hagyja abba itt a megkezdett lakomáját, mert nem ínyenc a menü? Valóban olyan rossz a B-negatív, vagy csak ő a válogatós? Vagy a legfélelmetesebb opció: csak azért akarja folytatni a vérszívást, mert Gyuvinról van szó?
Végül valahogy legyőzte magában a hangokat, és Gyuvin vérének kellemetlen mellékízeit ignorálni igyekezve újra megkínálta magát belőle. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megragadta a fiú kínosan tétlen kezeit, és a saját derekára vezette őket. Gyuvin ezt úgy tűnt, először nem tudta mire vélni, de aztán egyre határozottabban markolta Ricky ingét, és később már szinte teljesen átfogta hatalmas remegő tenyereivel Rickyt, aki tudta, hogy még pár szippantás, és ideje lesz abbahagyni.
Amikor végleg lecuppant Gyuvin nyakáról, elégedetten felegyenesedett az ölében, és fölémagasodva végigmérte művét: egy izzadt, pihegő, szétzilált fiatalembert, aki tényleg olyan hatást keltett, mint akit az imént…
– Haha, hát tényleg jól szopsz – vigyorgott bután és megsemmisülten Gyuvin, még mindig Ricky felsőtestén kalandozva a kezeivel. Ricky maga se tudta, hogy miért nem állította le még, de ekkor már nem is nagyon akarta. Úgy tervezte, hogy ezt a rendkívül szellemes megjegyzést hagyja elszállni a füle mellett, de ami ezt követte, azt már muszáj volt lereagálnia: – Te jó ég, ugye vagy már tizennyolc?
– Hallod – nézett hitetlenkedve egyenesen a szemébe Ricky, és tárgyilagosan és a szavakat jól megrágva rakta össze a másik agyában a képet –, az apád lehetnék!
Gyuvin erre egy fáradt vihogással és az állapotához képest viszonylag vonzóra sikeredett vigyorral feltette minden idők egyik legrelevánsabb kérdését:
– Ez akkor most azt jelenti, hogy daddy kinkem van?
Ricky először csak elmosolyodva felhorkantott, és miközben kifejtette magát Gyuvin karjaiból, az orra alatt motyogva csak ennyit válaszolt:
– Hát… Ilyen kérdésekben nem fogok dönteni helyetted. Viszont! – emelte fel mutatóujját, amikor már Gyuvin mellett ült a hátsó ülésen, és jobb kezével az ajtó belső kilincse után kutatott. – Én vezetek!
A néhány másodperce még mozdulni is alig bíró, frissen megcsapolt és egy kínosan ébredező erekciót rosszul rejtegető Gyuvin azonnal próbált felpattanni, és az autón belül átmászni a volánhoz, de Ricky vámpírságának és a pizzafutár vérveszteségének köszönhetően még úgy is ő ért oda hamarabb, hogy kerülnie kellett az autón kívül.
Gyuvin még néhány mondat erejéig győzködte Rickyt, hogy miért ne ő vezessen, de a jóllakott és magát minden értelemben vezetőnek érző Ricky erről hallani sem akart. Gyuvin álsértődötten és egójában kissé megrendülve pöffeszkedett az anyósülésen, és az éppen akkor induló motor zaja és a rádióból recsegősen felcsendülő Careless Whisper elnyomta a szavait, de Ricky az összeset hallotta:
– Szerencséd, hogy szeretem, ha irányítanak.
Aztán úgy egyeztek meg az úton, hogy Ricky hazavezeti magát, és utána visszaengedi Gyuvint a kormányhoz, hogy hazajuthasson, ugyanis Gyuvin hihetően fogadkozott, hogy már sokkal jobb formában van. A vámpírvilla előtti leparkolás közben Ricky azt oldotta magában, hogy vajon hogyan lenne illő elköszönnie az ifjútól, akit az imént élete első vérszívásában részesített. És mellékesen felizgatott. Vagy nem teljesen mellékesen, de hagyjuk. Szóval a kérdés az, hogy kell-e ilyenkor búcsúcsókot adni?!
Úgy tűnt, Gyuvin igenis úgy gondolta, hogy a csók releváns, mivel Rickyék előtt állva, a berregő motor és az ABBA Gimme! Gimme! Gimme!-je által szolgáltatott aláfestésre megkísérelt áthajolni Ricky személyes szférájába, amiben már bőven tanyázott ezen az estén, de valahogy nagyon visszakívánkozott bele.
Ricky azonban úgy ítélte meg a helyzetet, hogy sokkal izgalmasabb is viccesebb, ha Gyuvin most csak egyfajta gonosz teasert kapna, ezért egy röpke szájrapuszi után vámpíros gyorsasággal kipattant az autóból, és befutott a villába anélkül, hogy visszanézett volna a minden bizonnyal megboruló és vágtató pulzusú Gyuvinra. Azért annyira nem eksztatikus és kanos, hogy nekimenjen egy lámpapóznának, ugye? Ricky elhessegette ezt a gondolatot, és megtorpant a hall közepén. Az egyik szobából fény és egy bakelitlemez recsegős produkciója szűrődött ki. Mire ezt felfogta, már oda is teleportált elé a szemüveges Jiwoong, aki néhány centivel a padló felett lebegve, fel se nézve folytatta tovább a kötögetést. Ricky soha nem tudta eldönteni, hogy az öregnek ennyire késztetése volt arra, hogy flexelje a képességeit, vagy csak ez jött neki természetesen, de nem tudta őt komolyan venni úgy, hogy évszázados dilftestében valójában egy nagymama éldegélt.
– Szép éjszakánk van, nemde? – köszöntötte Rickyt a titokzatoskodó apukák szellemében, és Ricky nem akarta tudni, hogy Jiwoong mennyit sejt vagy tud arról, ami az imént játszódott le egy rozoga kocsiban a város szélén egy bohókás halandó és a szemfogai között, de valamiért eléggé irritálta a hangnem, ezért tinédzseresen visszavágott, mert bevillant neki, hogy aktuális a telihold:
– Neked most nem a kutyáddal kellene lenned? – maga is meglepődött azon, hogy mennyire oltotta ezzel Jiwoongot, de főleg Matthew-t. Jiwoong viszont látszólag egyáltalán nem sértődött meg, csak egy picit megkorholta Rickyt, és ellágyuló hanggal megmagyarázta a helyzetet:
– Ejnye, ilyet nem illik mondani, fiatalember! Matthew már megnyugodott, és az igazak álmát alussza, egyem a szívét a kiskedvesemnek… – pillantott fel elégedett mosollyal, amire Ricky egy fintorral válaszolt.
– Oké, fúj – hagyta ott lezárásnak az undorát a másiknak, és célba vette a lépcsőt, amin felsuhanva elöntötték őt az este eseményei. Kinevette magát. Mekkora hipokrita!
Szinte bombaként vetődött babzsákjába, laptopját az ölébe kapta, és a billentyűzetet jó határozottan csapkodva adta le drótot Yujinnak. Ahogy a leírás közben újraélte a jeleneteket, egyre inkább zavarba és lázba jött utólagosan. A vad gépelés felriasztott egy bizonyos állástalan túlvilági testőrt, és drámaian bepózolva manifesztálódott a pirosas-lilás LED-lámpák megvilágításában.
– Na mi van, öcsi? Milyen volt a randi?
– Te meg mi a faszról beszélsz? – próbálkozott Ricky, de hiába, Taerae már régen a háta mögött kukucskált a képernyőjére, és leírhatatlanul hitetlenkedő arckifejezéssel megdzsadzsolta a vámpírt a Yujinnak írt viháncolós animelányos üzenetek láttán.
– Nem tagadom, Rick – terült el a Ricky melletti babzsákban Taerae –, azt hittem, van ízlésed, és nem egy ilyen héjában sült tejfölösszájú észlényt szedsz fel!
Ricky ezzel többszörösen visszakapta Matthew sértegetését, és azonnal felbuzdult valami a testében, ami tiltakozni akart a Gyuvint ért vádak ellen, elmagyarázni, hogy igazából milyen kis édes és rendes fiúka, de aztán mégsem esett ki a szerepéből:
– De nem is szedtem fel!
Taerae felhorkantott, a fejét rázta.
– Na, azt majd meglátjuk! Azért én sem ma estem le a mennyekből, beszti…
Ricky jól hallotta, hogy Hanbin, Hao és Yujin hazaértek, és azt is tudta, hogy Hanbin érzi, hogy ember tartózkodik a házban. Ekkor jutott eszébe, hogy vámpírszüleivel elfelejtette közölni, hogy összeszedett egy ingyenélőt. Elnézést, partnert. Yujin pedig szinte biztosan nem említette előttük az egész drámát, ami távollétük alatt lefolyt, és aminek fejleményeiről Ricky részletesen beszámolt neki naponta.
Ricky tudta, hogy arra már nincs igazán ideje, hogy felverje a félig rajta elterülve alvó Gyuvint, és begyömöszölje őt a gardróbba. Elég fölösleges is lett volna, ugyanis természetfeletti lénynek se kellett ahhoz lenni, hogy valaki a szobába belépve megérezze Gyuvin jellegzetes izzadt-dezodoros fiúszagát, ami autóesszenciával keveredett, viszont szupererős vámpírként a vérének kiszagolása sem jelentett nehézséget.
(Az is közrejátszhatott azonban, hogy Rickynek csak simán nem volt szíve szerelmének édesdeden szundikáló, kutyuspofijú tárgyát felébresztenie, de ezt nem ismerte volna el magának sem.)
Így aztán a fiát leckeírás közben ellenőrző apukaként hirtelen (kopogás nélkül) benyitó Hanbint premier plánban nyűgözhette le a Ricky ágyán kibontakozó látvány.
Száját először egy ó-ba csücsörítette, ahogy szokta, és néma farkasszemezésbe kezdett a fekvő Rickyvel, aki kényelmetlen nyakpozícióban, tokásan visszafarkasszemezte őt. Haboztak egy pillanatig, így mindkettőjüket megelőzte a megszólalásban a Hanbin háta mögött felbukkanó Hao, aki finoman eltolta őt az ajtóból, és visszacsukta. Ricky világosan értette az ezután azonnal elkezdődő, heves és fojtott suttogást közöttük.
Úgy beszéltek róla, mint egy szemérmetes 19. századi úrileányról, és nem mint egy valójában 49 évet leélt, immár halhatatlan lényről, aki sokkal rosszabb dolgokat is csinált már, mint egy ágyban alvás egy pizzafutárral.