Chapter Text
+36 30 800 8135
Nem fogadott hìvàsa volt az SMS feladòjàtòl 04.08 15:20-kor. Ismeretlen szàm esetén ajànljuk: www.tudakozo.telekom.hu vagy 11818 (hìvàsdìj 220Ft/hìvàs). Telekom
+36 30 800 8135
Az SMS feladòja visszahìvàst kért Öntöl 2024/04/08 15:23-kor. Üdvözlettel: Telekom
+36 30 800 8135
Az SMS feladòja visszahìvàst kért Öntöl 2024/04/09 11:17-kor. Üdvözlettel: Telekom
+36 30 800 8135
Az SMS feladòja visszahìvàst kért Öntöl 2024/04/09 17:41-kor. Üdvözlettel: Telekom
A telefon kijelzője újra felvillan. Megint az a szám.
Luca már harmadszor nézi meg ugyanazt az értesítést. Nem fogadott hívás. Visszahívási kérés. Még egy. Aztán még egy. Kitartó egy ember.
A telefon megint megrezzent, de szerencsére most csak kettő rövidet, bejövő SMS-t jelezvén. Luca gyorsan felkapta a telefonját, remélve hogy a zaklatója írt.
+36 30 800 8135
Szia, Luca! Radnai Márk vagyok, Julcsi ajánlott. IT-s feladattal kapcsolatban kereslek, érdekelne, hogy dolgoznál-e velünk. Ha igen, mikor tudunk röviden beszélni?
17:59
– Na, egyből tegeződünk? Az szép. – mondta Luca az üres szobának. Rossz szokása hogy magában beszél, vagy a macskához, amikor Sanyi, a társasházi cica éppen a nála dekkol.
Menti a +36 30 800 8135 számot Radnai Márk néven?
Igen Nem
Szia Márk. Idegen számot nem veszek fel. Most alkalmas?
18:02
Válasz nem is érkezett, ellenben újra megcsörrent Luca telefonja. Így ötödjére fel is vette.
– Szia, Luca vagyok.
Nem válaszolt egyből, egy pillanatnyi szünetet tartott Márk. Mintha mérlegelne valamit.
– Márk. – A hangja kellemes, de a mondandója rövid és tárgyilagos. Luca már most érzi, hogy ez nem az a beszélgetés lesz ahol viccelődni fognak.
– Gondolom Julcsi már mondta – folytatja a férfi minden apropó nélkül –, kellene egy IT-s szakember, aki tudna segíteni nekünk. Itt főleg arra gondolok, hogy eddig semmilyen informatikai emberünk nem volt. Meg előfordulhat, hogy lehallgatnak minket. Tudsz ezzel kezdeni valamit?
Luca felhúzza a szemöldökét, bár ezt a másik nyilván nem látja.
– Váo, te aztán nem lacafacázol – jegyzi meg Luca, a hangjában egy leheletnyi jókedvvel. – Hát… ha ilyesmitől féltek, nem lenne jobb élőben megbeszélni ezt? Tudok ezzel kezdeni valamit.
Alig beszéltek, és Luca már most azon tanakodik magában, hogy Márk lehet egy kicsit pszichésen paranoiás. Ki tudja.
– Lehet ellene tenni – folytatja Luca.
– Tudom, hogy lehet ellene tenni – vág közbe Márk azonnal. – Azért kereslek.
Luca egy fél másodpercre elhallgat. Oké. Ez ilyen lesz... Mély levegő, sok a balfasz. Mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van.
– Ahaa, jó. Tudok segíteni, d—
– Akkor még ma tudunk találkozni?
A mondata közepére belevágva folytatta Márk. Luca lehunyja a szemét egy pillanatra, ezzel visszanyerve a lélekjelenlétét.
– Tudunk, ho—
– Gyere a Margit-szigetre hétre.
Már a kérlek is egy vagyonba kerül? Mi a..
– Rendbe—
– Viszhall.
– Viszh…
A vonal megszakad.
Luca nézi még egy darabig a telefon kijelzőjét, mintha attól visszajönne a beszélgetés maradéka. Aztán lassan leengedi a kezét.
– Ez lerakta – mondja ki végül magának, hitetlenkedve. Egy rövid, száraz nevetés bukik ki belőle. Micsoda egy tuskó. Ilyen embernek dolgozik Julcsa?
A kérdés a levegőben marad, válasz nélkül. De Luca már tudja, hogy este hétkor ott lesz. Ez egyelőre érdekesnek hangzik.
Menti a +36 30 800 8135 számot Tapló néven?
Igen Nem
A telefont le se téve nyitja meg Luca az üzeneteket.
beszéltem a titkos főnököddel.
julcsám, hogy te mekkora egy faszkalapnak dolgozol!
ha ez így folytatja, biztos nem leszünk kollégák.
A „küldés” után Luca a szekrénye felé veszi az irányt. Ha a Margit szigetre akar érni hétre, akkor neki kell állnia készülődni. Egy pillanatig csak nézi a ruhákat, aztán kiránt egy farmert és egy pulcsit. Ha baltás gyilkos ez a Márk, akkor olyan ruhában kell mennie, amiben lehet futni is. Meg amúgy is. Április van, de este hét után a sziget nem viccel, és ha csiniben tolja magát oda, biztos hogy megfázik.
A válasz rezzen a telefonján.
Lucus, biztos rossz pillanatban kaptad el.
Élőben nagyon karizmatikus, majd meglátod.
Hoználak én téged rossz helyre?
Luca felhúzza a szemöldökét, miközben belebújik a pulcsiba.
nem hiszem. de te is csak két hete dolgozol ott.
btw, eskü, ha bunkó lesz akkor otthagyom és hazajövök.
már nem azért, de férfiként este hétre hívott a margit szigetre egyedül.
emberségből nulla. vagy lovagiasságból. izé. valamiből nulla.
Luca megáll a tükör előtt, és végigméri magát egy bíráló tekintettel. Ha ő, mint gyilkos, ma este a Margit szigeten keresne áldozatot, akkor a legsnasszabb farmeres pulcsis lányon biztos nem akadna meg a tekintete. Jó lesz.
A nagy tanakodás közben érkezik Julcsa válasza.
Most eléggé stresszes a helyzet, úgyhogy én sajnos megértem miért ingerlékenyebb mostanában.
De ha ez lecseng, meglátod milyen jó egy ember. Igazi vezér.
Luca felkapja a táskáját, és már az ajtó felé tartva írja a választ.
még ingerlékeny is? na az jó. és ő lenne igazi vezér?
hiszem ha látom.
A villamoson ülve Luca az ablakon bámul kifelé.
A város lassan csúszik el mellette, narancssárga fényekkel, tükröződésekkel az üvegen. Az emberek körülötte csendesek, fáradtak, telefonba merültek. A telefonjára pillant ő is. Nincs új üzenet. Legalább van ideje olvasni kicsit.
*
A Margit Szigetre érve megcsapja a hűvös levegő.
Friss, kicsit nyirkos, tipikus természetes tavaszi este. Luca mélyet szív belőle, aztán elindul befelé.
A sziget ilyenkor még él. Nem zsúfolt, de nem is üres. Párok sétálnak, futók suhannak el mellette, valahonnan halk zene szól. Aztán ahogy közelebb ér a kolostor romjaihoz, megváltozik a hangulat.
Több a fény, és egyre több az ember is. És igen. Kamaszok. Csoportokba verődve, nevetgélve, hangosan beszélve foglalják el a helyet este háromnegyed hétkor. Hát hol itt az igazság? Miért nem otthon vannak és tévéznek? Vagy vacsoráznak? Ilyenkor szokott vacsi idő is lenni, nem?
Luca lelassít egy kicsit, miközben végigméri őket. Itt nem lehet átmenni az úttest másik oldalára, túl kicsi az út, és nincsenek is autók hogy falat képezzen közte és a tinik között. Aztán persze azonnal kiszúrja.
Komolyan… Red Bull? A nagy felháborodásában Luca meg is feledkezik a teljesen egészséges, normális nagyságú félelméről a kamaszoktól. Az egyik srác kezében ott villog a jellegzetes kék-ezüst doboz, majd Luca kiszúrja ugyanazt a szennyet egy másikéban is. Összehúzza a szemét. Drága import szar… Mikor ott a jó kis Hell.
Egy pillanatra megáll, majd megrázza a fejét.
– Ne judgeolj, Luca – motyogja magának. – Nem mindenki nőtt fel rendesen. Ne foglalkozz velük.
Ahogy Luca beljebb megy a romok felé, a hangok tompulnak. A kövek között már kevesebben vannak, a fények szórtabbak, az egész helynek van egy furcsa, félreeső nyugalma. Luca előveszi a telefonját, egy pillanatig nézi, aztán ír az embernek.
itt vagyok. ha ez egy csapda, elég klisés helyet választottál.
Miután elküldi Luca az üzenetet lezárja a telefont és elteszi. Tömegközlekedésen még oké olvasni, de itt a sötétben életveszélyes. Ha jön valami kétes pasas, biztos hogy össze fogom magam szarni, gondolja magában Luca.
Valahol a távolban nevetés hallatszik, és bár napközben ez egy kellemes hang lenne, vagy maximum semleges, éjjel teljesen ijesztőnek hat.
Egyre nő és nő Luca félelme. Minden kis zajra odakapja a fejét, és minden árnyékban bujdosó alakokat lát. Majd egyszer csak mintha minden elhallgatna. Már a hideg rázza a hátát amikor megszólal a telefonja, és úgy megijed, hogy nyolc generációra visszamenőleg átkozza el a hívót.
A telefon rezeg Luca kezében, közben Azi szól belőle.
Tapló hív.
Luca egy pillanatra az ég felé néz, mintha ott fenn keresne türelmet, meg a szívrohamra egy nyugtatót, aztán felveszi.
– Hol vagy?
Semmi köszönés. Semmi szia, hogy vagy, Márk vagyok. Mi történt ezekkel a szimpla emberi szokásokkal?
Luca elvigyorodik.
– Szia neked is, Márk – jegyzi meg szárazon. – Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Te hogy vagy?
– Nem azt kérdeztem hogy vagy. Az érdekel hogy hol vagy? Merre keresselek.
– Tudom, az előbb is hallottam. Én amúgy a kolostorban vagyok.
Egy rövid csend a vonal túloldalán, majd egy nagy sóhajt követően beleszólt.
– Hogy micsoda?
Luca mosolya szélesebbre húzódik, és ott is marad a hangjában.
– A kolostor romjainál. Tudod.
Újabb fél másodpercnyi csend. Luca szinte látja maga előtt, ahogy a férfi próbálja összerakni a képet.
– Maradj ott.
Na! Megint lemaradt a kérlek! Luca már nyitja a száját, hogy korrigálja mint az ovisokat szokás.
– Kér—
A vonal megszakad. Luca lefagy egy pillanatra, még mindig a füléhez tartva a telefont. Lassan elveszi az arcától, és a kijelzőre néz.
– Ez megint rámrakta – mondja ki hitetlenkedve. Egy ideig csak áll ott, néz mint a vett malac.
Hát esküszöm felakasztom. Márknak nagyon rossz napjának kell lennie ahhoz, hogy ezt szó nélkül tűrjem, gondolta Luca.
A fejét csóválva nézett szét, majd megfontoltan újra elővette a telefont, megnyitotta a beszélgetést Julcsával, és elkezdett egy regényt pötyögni neki. Aztán kitörölt mindent, és csak ennyit írt:
julcsa
ma estére vagy főnököd nem lesz, vagy barátnőd
jól gondold meg ki mellé állsz
Egy pillanatig nézi az elküldött üzenetet.
– Tök korrekt ultimátum – mormolja maga elé. - Valakinek mégis csak meg kell védenie a tiszteletemet, vagy mi.
A válasz nem várat magára.
El kell hogy szomorítsalak Lucus, de ha összeverekedtek, akkor inkább őt védem meg. Az arca hozzátartozik a marketinghez. Az már pedig az ényem.
Luca kicsit sem nőiesen felhorkan.
– Na persze – mondja halkan, miközben leguggol egy alacsonyabb kőfal mellett. – Prioritások. Pontosan tudom hogy oda meg vissza vagy ezért a főnökért. Bújj csak a social media manager szerep mögé. Tudom ám, hogy honnan fúj a szél.
Gyorsan gépelni kezd.
akkor egy jó palit keressek? mert amúgy nem tudom hogy hogy néz ki
a te ízlésed meg nem mérv adó
de ha fontos az arca, akkor csak jól nézhet ki
Luca megáll egy pillanatra, és felnéz a sötétedő parkra. A fák között lassan elnyúlnak az árnyékok, a hangok tompábbak lesznek, minden egy kicsit bizonytalanabb. Senki sem tűnik igazán gyanúsnak… és pont ettől gyanús mindenki.
Visszanéz a kijelzőre, hüvelykujja már lendül is.
jelenleg az a helyzet, hogy egy ismeretlen faszival találkozok este 7kor a Margit szigeten, sötétben.
Egy srác nevet fel valahol mögötte, túl hangosan.
– Jaj, csak a tinik ne erre jöjjenek – Luca automatikusan odapillant, meggyőződik róla hogy csak egy arra vetődött szerelmes párral van dolga – ahol a srác nagyon próbálkozik –, majd visszafordul a telefonhoz.
ha valami idegen idejön, es összetévesztem vele…
aztán elrabol, megerőszakol és megöl,
az te lelkeden fog száradni
Küldés.
Luca kifújja a levegőt.
– Ez így korrekt – állapítja meg magának. – Ha nekem itt végem lesz, akkor a másvilágról is visszatérek, és szellemként felköltözök Julcsa padlására. Tőlem nem fog megszabadulni ilyen könnyen.
Luca a szeme sarkából meglát egy alakot. Zöld pulóver, fekete nadrág, laza tartás. Luca pillantása átfut rajta, majd amint leugrik róla, vissza is rántja az egész fejét, hogy jól megbámulja. Hűha, micsoda jól kinéző egy férfi. Szögletes arc, sötét tekintet, sötét haj… süt róla, hogy tudja milyen jól néz ki. Akár modell vagy színész is lehetne.
Közben Luca első kérdésére érkezik Julcsa válasza pár másodperc múlva, és elszakítja a tekintetét az adoniszról, hogy megnézze mit reagál a halálára Julcsa.
Nagyon jó palit keress. Ha megpróbálnak elrabolni, majd megvéd, ne aggódj.
Luca egy pillanatra megdermed, aztán lassan elvigyorodik.
– Nagyon jó palit? Na! – suttogja, és a levegőbe bök a telefonjával. – Akkor azért ekkora paraszt.
várj, van itt valami emberforma alak, lehet ő lesz az
ha megölnek, égesd el a telefonomat
Pötyögi gyorsan, miközben a tekintete már újra az embert pásztázza.
– Vajon ő lesz az?
Luca feláll, és elkezd az előbb megpillantott férfi felé menni, a telefon még mindig a kezében. A férfi, feltehetőleg Márk, is elindul Luca felé.
Luca rajta tartja a tekintetét a közeledő alakon. Most már nincs benne bizonytalanság. Ugyanaz a laza tartás, ugyanaz az önbiztos lépés, amit az előbb kiszúrt. Na jó. Ez tényleg ő lesz.
A szája sarkában ott bujkál a mosoly, amikor megszólítja.
– Helló!
A férfi megáll előtte, a szemei szigorúan csak is Luca arcát mérlegelik.
– Szia, Farkas Luca, ugye?
– Igen – bólint, még mindig rajta tartva a tekintetét. – Akkor nekem Márkhoz van szerencsém?
– Igen, igen – legyint egy aprót, mintha ez csak formalitás lenne, és már bele is kezd. – Térjünk is a lényegre.
Persze. Luca majdnem elvigyorodik. Ő tényleg ilyen.
– Gondolom Julcsitól már tudod, de pártunk lesz, és szeretnénk a dolgok informatikai oldalát rád bízni. Értem ezalatt azt, hogy jelenleg minden fontos adatunk körülbelül tizennyolc pendrive-on van…
Megáll az ütő Lucában, a szemöldöke olyan magasra szökik, hogy az amúgy rövid frufruja teljesen eltakarja. Luca pislog.
– …ami egyre bővül, és egyre nehezebb számon tartani, mi hol van.
Luca továbbra is csak pislogni tud. Márk mindezt természetesnek véve folytatja a kis mondandóját. Tökre nem zavarja hogy én itt szélütést kaptam.
– Péter fél attól, joggal, teszem hozzá, hogy így könnyű az információinkat kiszivárogtatni. Aggasztja az is, hogy lehet lehallgatnak minket.
Luca pislog. Egyszer. Kétszer. Aztán egy fél lépést hátrál.
– Hogy mi? Tizennyolc pendrive? – hitetlenkedve felnevet. – Ez valami rossz vicc, ugye?
– Az a helyzet, hogy sajnos nem.
Luca kifújja a levegőt, aztán már jön is belőle a reakció, megállíthatatlanul.
– Atya ég… – végigsimít az arcán. – nektek tényleg kell a segítség.
– Pont ezért ajánlott Julcsi.
– Én meg naívan azt hittem, ez is csak a szokásos munka lesz, tudod, előadást tartani phishingről a korosabb dolgozóknak meg ilyesmi – a nagy magyarázás közben Luca elkezdi tördelni a kezeit. – Egyszer kaptam egy olyan ticketet, hogy a néni meetingen mutatni akarta a PowerPointot, de nem látta a pendrive-ot a drivereknél – itt már el is vigyorodik, és elkezd járkálni. – Mint kiderült, az ethernet portba dugta be, nem az USB-be. Az ilyen jellegű dolgokhoz vagyok hozzászokva, és megöl az unalom – megáll a járkálásban, Márk felé fordul, a szeme ténylegesen csillogni kezd. – De akkor nálatok rendesen az elejétől kell kezdeni mindent, ugye? Úgy építhetem fel a struktúrát, ahogy én akarom? – Luca egy lépéssel közelebb lép Márk felé – El sem hiszed, de ez az álom melóm!
Márk egy pillanatig csak nézi, kissé kikerekedett szemekkel, mintha próbálná feldolgozni, hogy valaki most lelkes lett ettől.
– Azért ám ez veszélyes is tud lenni nálunk – mondja végül óvatosabban.
– Ó, tényleg – kap észbe Luca. – Mondtad, hogy lehallgatnak. Ezért nem eresztetted bő lére a telefonon?
– Is. Ezért is.
Luca sunyorog Márkra. És még miért? De előbb a fontosabb kérdések.
– Ezt amúgy most komolyan? Tényleg lehallgatnak titeket?
– Igen, komolyan.
– Hűha… – egy rövid szünet, aztán bele a közepébe. – És kik?
Márk csak pislogni tud.
– Te nem olvasol újságot? – hangjából süt az őszinte hitetlenkedés.
– Nem?
A válasz olyan természetes, hogy Márk lassan becsukja a szemét, és a hüvelyk- meg mutatóujja közé csípi az orrnyergét. – Isten segíts meg… – mormolja maga elé.
– Kikérem magamnak – vág vissza Luca azonnal. – Kettőnk közül Isten nekem fog segíteni. Neked majd Julcsa segít.
Márk felnéz rá, aztán egy nagy sóhajjal összeszedi magát.
– Most akkor te egyáltalán tudod, ki ajánl munkát neked?
– Julcsa szexi főnöke. Te.
Csend. Rövid, de fájdalmas. Márk lassan az ég felé emeli a tekintetét, majd vissza.
– Na. Akkor ezt most tisztázzuk le. – Felemelte a kezét, és az ujján kezdte számolni amit mond. – Egy: állásinterjún ne szexizd le a főnököt, mert nem professzionális – itt lőtt egy megrovó pillantást Lucára, majd tekintete visszafordult a kezére, ahol már emelte a mutató ujját is. – Kettő: nem vagyok Julcsi főnöke. Julcsi főnöke Péter bízott meg azzal, hogy lépjek kapcsolatba az általa ajánlott, elvileg jártas szakemberrel – az elvileg szót nyomatékosítva, Márk összehúzott szemekkel nézett Lucára. Sütött róla a kétely. – Három: nem hiszem el, hogy nem tudod, kicsoda Magyar Péter. Róla zeng a sajtó. – Ezzel felkerült a középső ujja is.
Luca pislog, aztán vállat von.
– Hogyne tudnám ki a Magyar Péter. Két hete még az ő tüntetésén rúgtam be úgy, mint az albán szamár. Ott szerezte Julcsa is az állását. – Hogy jön ez ide?
Márk szemöldöke lassan olyan magasra kúszik, mint Lucáé volt az előbb.
– Hol itt a képzavar akkor? – kérdezi hitetlenkedve.
– Milyen képzavar? – Luca itt már semmit nem ért.
– Szerinted ki hallgatja le Magyar Pétert?
Síri csend.
Luca arca lassan átrendeződik.
– Na, ácsi – emeli fel az ujját. – A te aggódó Pétered és Magyar Péter ugyanaz? Akkor most az ellenzéknek fogok dolgozni?
– Fogsz? – kérdezi Márk, teljesen őszintén.
– Fogok? – vágja rá Luca. Végül is, ez egy állásinterjú. Itt az a kérdés felvesznek-e.
– Nem tudom, Luca, te döntöd el – Márk hangja most már fáradtabb, a fejét is leszegi. – Még van egy-két másik srác, akit meg akarunk keresni, de ha elfogadod az állást, akkor te lennél a csapat vezető.
Egy rövid szünet.
– De komolyan mondom, nem csak azt gyanítjuk hogy lehallgatnak minket. Meg is figyelnek. Követnek. Nagyon rá tud menni ez az ember pszichéjére – teszi hozzá Márk csendesebben, itt már újra Lucát fürkészve. – És ahogy mondtam, pártot alapítunk… pontosabban, veszünk át. Az egész mocskolódás és lelki terror még erősebben lesz tolva Péter ellen. Ott fogják támadni, ahol csak tudják.
Luca most már nem tartja viccesnek a helyzetet. Kicsit sem.
– Láttam, hogy tizenhárom százalékra becslik Magyar Pétert, és felteszem félnek tőle meg a népszerűségétől. Ha aljas módszerekhez fordulnak… – Luca megvonja a vállát, de a hangja határozott – mellettetek a helyem. Szerintem sokan kapva kapnának egy ilyen lehetőségen. – Luca felé nyújtja a tenyerét. – Kezet rá?
Márk nem mozdul rögtön.
– Nem is hallottad, mi mindent kell majd csinálnod, és máris elvállalnád?
Luca elvigyorodik.
– Hogyne. Látom milyen karizmatikus a főni. Szívesen dolgoznék nektek – folytatja Luca. – Én is várom, hogy legyen végre egy használható ellenzék.
Csend.
– Igazából a kormányváltásra hajtunk – jegyzi meg Márk szárazon.
Luca bólint.
– Még jobb.
És most először Márk szája sarkában megmozdul valami, ami már majdnem mosoly.