Archive of Our Own

– Régen irigyeltem azokat, akik tudják, milyen a szerelem – panaszkodik Yuqi a szórakozóhely teraszán, a cigiző helyiségben. Minnie vele szemben várja, hogy megtekerje a cigijét, miután ő az előbb már elővett egy szálat a Pall Mall dobozából. A másik kezében GRL PWR feliratú, kicsi, rózsaszín gyújtóját tartja, előtte az asztalon egy hosszú üvegpohárban pedig fehérbor. Várakozóan, nagy szemekkel néz Yuqire, nem tudja elképzelni, hogy hova fog ezzel kilyukadni.

Yuqi megnyalja a cigipapírt, hogy utána nagy gonddal megragassza, aztán meggyújtja, iszik a söréből, és hátradől a fonott széken. Most már Minnie is meggyújtja a saját cigijét, Yuqi pedig nem néz a szemébe, elréved a távolba, nézi az alattuk elterülő várost, és látszólag gondolkodik.

– Én nagyon szeretem Soyeont – kezdi végül vontatottan –, de azt gondoltam, ez valamivel… izgalmasabb lesz.

– Hogy érted? – teszi keresztbe Minnie a lábait. Yuqi megvonja a vállát.

– Nem érzem azt, hogy másmilyen lenne az életem. Pedig azt gondoltam, az első kapcsolatom világmegváltó lesz, nekem legalábbis. – Hosszan szív bele a cigibe, és kedvenc buli trükkjét előadva, karikákat fúj ki szórakozottan, mintha füstjelek lennének. – Azon gondolkodom, hogy mi van, ha azzal rontottam ezt el magamnak, hogy random emberekkel volt minden első alkalmam, úgyhogy így már nem különleges. Nem Soyeon volt az első csókom, és nem is vele feküdtem le először. Az első szerelmemnek se mondanám. Persze, együtt vagyunk, de ez aligha más, mint amikor barátok voltunk. Most csak van plusz egy ember, akire különösen oda kell figyelnem, ezt meg nem feltétlenül élvezem.

Soyeon először csak szórakozásként indult neki. Csúnyán hangzik, de így igaz. Részegen minden egyes alkalommal smároltak, és az egyik ilyen után történt, hogy Soyeon, szája hatalmas mosolyra görbülve, szemei keresztbe állva, arcán szétkenődve Yuqi piros rúzsa, a hardstyle zenét túlüvöltve kérdezte meg, hogy egyszer nem akarnak-e elmenni inni, csak ők, ketten. Mármint úgy, mint egy randin. Yuqinek erre felcsillant a szeme. Nagyon jó barátok voltak Soyeonnal, szép volt és jó társaság, szóval belement. Azon a ponton már el se játszott a gondolattal, hogy valaha együtt lesz valakivel, huszonöt évesen kezdte azt gondolni, hogy ez egyszerűen nem lett az ő életútjába beletervezve. Most pedig ezüst tálcán kínálta magát az alkalom, és borzasztóan örült, hogy nem neki kell végre hajkurásznia a másikat, szinte már túl szép volt, hogy igaz legyen.

Az első randijuk egy apró kocsmában volt a városközpontban, és még mindig emlékszik, hogy Soyeon végtelenül gyönyörű volt dauerolt, rövid, fekete hajával és pezsgő színű, csillogó maxiruhájában, Yuqi pedig ordítva röhögött mindenen amit mondott. Emlékszik arra is, hogy egyenesen túlviláginak nézett ki, ahogy a kocsma előtt állva cigiztek, és rávetült az utcai lámpák fénye, és kinyújtotta nyelvét Yuqire, miután ő beszólt neki valamit. Valamint emlékszik arra is, hogy amikor hazakísérte Soyeont, egy csókkal búcsúztak egymástól, és érezte a száján a három vagy négy epres daiquirit, amit megivott az este folyamán. De amire a legtisztábban emlékszik, hogy végig furán, kényelmetlenül érezte magát, de azt gondolta, majd biztosan elmúlik. Majd a második randijukon, amikor cukrászdába és sétálni mentek, ugyanígy érezte magát. Aztán a harmadik, mozis randin, és a negyedik, állatkertesen is. És amikor Soyeon feltette a kérdést, amit remélte, hogy soha nem fog, pár másodpercre el kellett gondolkodnia. Csak akkor nyögte ki, hogy igen, lesz a barátnője, amikor látta rajta, hogy kezd elbizonytalanodni. Most pedig majdnem négy hónapja együtt vannak, és még mindig ugyanolyan furán érzi magát. Bárcsak ne ment volna ebbe bele. Bárcsak soha ne tudta volna meg, mi a szerelem. Talán volt oka, hogy ennyi ideig tartott rátalálnia. Talán soha nem is szabadott volna. 

– Szerintem nem feltétlenül probléma semmi, amit most elmondtál. Nekem Miyeon már mindenből a sokadik, és így is különlegesnek érzem.

Yuqi rákönyököl az asztalra, a homlokát a tenyerén támogatja meg és összeszorítja a szemeit. Ezzel nem igazán lett előrébb.

– Minnie, én nem tudom – szív bele még egyet a cigijébe. – Én nagyon szeretem Soyeont. Tényleg. Lehet velem van a probléma, de… Ez nagyon csúnyán fog hangzani, de arra várok, hogy csináljon valami borzalmasat, hogy szakíthassak vele. Ez, hogy nem olyan, mint amilyennek képzeltem, nem elég nyomós ok rá. – Yuqi teljesen bezárkózik, ismét hátradől a széken, összefűzi a karjait, úgy szívja a cigit, mintha fizetnék érte és lesüti a szemét. Nagyon örül neki, hogy már beérezte az alkoholt, mert józanul biztosan nem mondta volna el ezeket, ha pedig mégis, borzasztó bűntudata lett volna utána.

Minnie pislog rá egy párszor. Ő is gondolkodik, közben pedig megigazítja fekete, csillogós felsője spagetti pántját, ami lecsúszott a válláról, mielőtt megszólal.

– Őszintén – szív bele a cigibe –,  szerintem ha ezt mondod, az elég nyomós ok a szakításra. És most nem azt próbálom mondani, hogy rossz ember lennél – teszi hozzá gyorsan, amikor meglátja Yuqi rémült kiskutya tekintetét rászegeződni, és közben kicsit megsajnálja –, csak azt, hogy lehet, hogy nagyon szereted Soyeont, de szerintem nem vagy szerelmes belé.

Yuqinek összeszorul a gyomra és nyel egyet. Megragadja a korsó sört és meghúzza, de Minnie nem áll le, bármennyire is szeretné ezt tőle Yuqi, viszont tudja is, hogy előbb-utóbb muszáj volt hallania valakitől, amit most tőle.

– Bár szerintem ami most leginkább nem tetszik neked, hogy minden rendben van az életedben. Jó munkád van, remek barátaid és párkapcsolatod. Évekig azt érezted, hogy valami hiányzik, és volt mire panaszkodnod. Most végre olyan helyzetben vagy, hogy nem érzed ezt, de annyira hozzászoktál, hogy képtelen vagy jól lenni, ha így van, ha nincs. – Yuqi az ajkait beszívva kocogtatja a korsót vörös műkörmével. Láthatólag nem csak neki lett őszinteségi rohama az alkoholtól. – Szerintem sem kéne együtt lenned Soyeonnal, akárhogyan is érzel iránta, mert nagyon mélyen gyökerező problémáid vannak, amiken egyedül kell dolgoznod. De ezt nem tetted meg, és most Soyeon fogja meginni a levét. – Yuqi nem mer Minnie szemébe nézni, és mintha Minnie olvasna a gondolataiban, azt mondja: – Én tényleg nem gondollak kevesebbnek emiatt, csak szeretnék segíteni navigálni az életed. – Yuqi végre megembereli magát és felnéz rá, Minnie pedig elnyomja a cigijét, és az üvegfalon keresztül nézi a bent villódzó fények közepette táncoló alakokat, és hallgatja a tompán kiszűrödö zenét. Visszaemeli Yuqire a tekintetét. – Bemegyünk táncolni?

– Be.

Úgyhogy Yuqi elsuvasztja a táskájában a cigi cuccát, és ahogy beérnek, szinte megsüketíti a zene, ő pedig abban a pillanatban elkezdi rázni a csipőjét koptatott, bőszárú farmerjában. Ráér majd Soyeonon aggódni, amikor megébred másnap délután.